Ma nem volt kedvem felkelni. Senki nincs itthon. Emő odafent gyógyítgatja magát, Áron a nagyitól megy iskolába és különben is olyan hideg van, hogy szipogva ébredtem. A lustaság az nagy úr és nagyon nehéz győzködni fölötte, pedig tudom, hogy csak az első mozdulat nehéz. Csomó dolog kavarog a fejemben, hogy mit kellene csinálni és csak fekszem a meleg takaró alatt, hallgatom a Bartók Rádiót és nem mozdulok. Egy ókori görög filozófus mondta, hogy "Ha egy munkához hozzákezdtél, akkor már a nehezén túl vagy."
Gyorsan felkeltem és nekiestem az első kijelölt feladatnak: megírtam a levelem Bősze Ádámnak.
Emőke mai zongora órája elmaradt és azt holnap délután fogják bepótolni.
Délben bekaptam a maradék pizzát és a zöldbab levest és készültem, hogy indulunk a brush upra. Azért indulunk, mert Emőkét is rábeszéltem, hogy beviszem a csoportba, jót fog tenni neki, illetve az angol tudásának.
Talán csak egy percet késtünk. Emőkét nagyon szívélyesen fogadták. A mai foglalkozás inkább a nagy nyári szünet utáni első találkozás ünneplése volt. Emőkének is tetszett a társaság.
Onnan még gyalog átsétáltam a Fehérvári úti SZTK-ba ( az új neve sokkal csicsásabb). Mire haza értünk Áron már az Ilinél landolt.
Emő elkezdte készíteni a sztrapacskát. A múltkor a grízt felejtette ki belőle, most pedi a főtt krumplit akarta kicsalni a tésztájából, de nem hagytam és azonnal lementem egy kiló krumpliért a MATCH-ba.
Este volt egy kis vitánk Áronnal, mert ő nem volt hajlandó megmutatni a házi feladatát, mondván, megállapodtunk abban, hogy azt Emő nézi meg. Végül megnéztem, de abban nem volt örörmöm. Lassan túl vegyunk szeptember közepén és Áron még nem tudta felvenni a fordulatszámot. Már nem volt ideje rendet csinálni a szobájában és bepakolni az iskolatáskáját, mivel eljött a lefekvés ideje, de abban maradtunk, hogy akkor majd reggel annyival korábban fog felkelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése