Áron már reggel fél nyolckor elindult a suliba a sportnapra. Én egy darabig még otthon készülődtem, majd 10 órakor magam is csatlakoztam. Az étterem volt az egyik fő attrakció. Ezer féle szendvics, sok gyümölcs, zöldségek, centrifugált italok. Délután kettőig voltam ott, majd abban maradtunk Áronnal, hogy háromra ő is hazajön.
Otthon nekiálltam a lazac előkészítésének. Szerencsémre volt itthon elegendő friss kapor és mustár is.
Mire Emőci is megérkezett háromra, addigra már mind a húsz szelet be volt csomagolva alufóliába, már csak helyet kellett szerezni a mélyhűtőben. Emő nagyon vacilált, hogy akar-e velünk jönni Dömsödre. Végül négyre összeállt a család és indulhattunk. Áron aludt az úton és még a Bureknél sem ébredt fel. Katinkáék cukrászdájában vettünk egy kiló lakodalmast és megittunk két kávét.
Nagyon jó volt megérkezni Dömsödre. Ági gyönyörűen kitakarított, nekünk csak ki kellett rámolni.
Begyújtottam a cserépkályhába és a ropogó tűz mellett néztük a Forma 1 időmérő edzését és az X Faktort.
Áron lealkudta a házi feladat készítését és abban maradtunk, hogy holnap a reggeli után fog hozzákezdeni. Nem vagyok a nagy halogatások híve, Áron pedig már kívülről tudja a szlógenemet: A halogatás az elfelejtés bölcsője.
Sportnap ellenére Áron még nem volt fáradt ahhoz, hogy tollasozzanak egyet a kertben, mielőtt még teljesen besötétedne. Az ütőket és a labdát szétverték és csak akkor jöttek be, mikor már teljesen sötét volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése