2012. szeptember 7., péntek

az első iskolai hét kipihenése

Reggel teljesen simán ment Áron készülődése és indulása. Úgy érzékelem, hogy a kezdeti nehézségek után bekerül a normál kerékvágásba.
Reggeli után elindítottam a nagymosást és a mosogatógépet is. Tizenegy óra után indult el az Örs Vezér téri végállomásról az első Alstrom metró szerelvény. Gondoltam, hogy mint egykori közlekedés mérnök, kutya kötelességem az ünnepélyes indításon részt venni. El is indultam nem sokkal tíz után és sikerült is a nagy tömegben feljutnom a szerelvényre. Ezerszer szebb, mint az ősrégi és már nagyon lelakott szovjet szerelvények. Őszintén örülök, hogy ha lassan is, de javul és egyre élhetőbb lesz Budapest. Hogy ne hagyjam kritika nélkül a szerelvényt, aligha fut a közel 800 álló utasnak a kapaszkodókból, mert azt szűkösnk találtam.
Itthon kegyetlen moobilszámla jött. Még nem tudom miként fogom megoldani a problémát, de rajta vagyok. Mtost éppen padlón van a pénzügyi életünk, mert sok minden jött össze egyszerre. Még nem hevertük ki a nyári kiadásokat és már jött az iskola. Egy biztos, hogy megoldjuk.
Áron nem sokkal kettő után jött haza és három óra körül indultunk el Dömsödre. Emő telefonált, hogy rá ne várjunk, mert a suliban még mindig nagy a rumli és holnap is be kell mennie dolgozni. Emőke segített lecipelni a cuccokat az autóba, mert ilyenkor úgy nézünk ki mint az albán menekültek. Áron valami miatt fájlalta a bokáját. Mondtam, hogy üljön be az autóba és ha akarja, akkor már most teszek rá egy vizes borogatást, de ha nem, akkor majd Dömsödön.
Mire a TESCO-hoz értünk Áronnak már nem is fájt annyira a lába, mert szeretett volna egy lego játékot megnézni. Nem sok mindent vásároltunk, de a keresett lego nem volt meg, ezért egy újabb játékosnál, a Vedesnél is meg kellett állnunk. Így azután végül este hatra értünk a bázisra.
Zoli bácsi természetesen elkapott és elmondta, hogy mi mindent tervez a jövő héten csinálni. Kértem, hogy fogja vissza magát, mert ilyenkor mindig benyújtja a számlát is.
Áron beborogatott lábbal, mejdnem teljesen fekve használta kedvére a Notebookot és rajta 6-8 éveseknek való játékokat játszott. Nem szóltam érte, mert Emő nyomatékosan megkért, hogy engedjem, hogy az iskola első nehéz hetét kipihenje és úgy lazuljon, ahogy ő szeretne.
Vacsorára mind a ketten vajas lekváros kenyeret ettünk egy-egy bögre tejjel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése