A tegnap esti időben való lefekvés után a reggeli felkelés is simábban ment. Áron időben elindult a suliba. Emő telefonált haza és arra próbált rábeszélni, hogy időben menjek át Emőkéhez, mert 11-kor kezdődik a zongora órája. Hiába mondtam neki, hogy én csütörtökre emlékszem, ő kötötte az ebet a karóhoz. Tizenegykor be is csöngettem Emőkéhez, de ő mosolyogva nyugtázta, hogy ez anyunál csak az aggkori agyérelmeszesedés korai tünetei.
Napközben othon tettem-vettem. Délutánra megbeszéltük Emővel, hogy a "Barackos" nevű kocsmában találkozunk. Ő nosztalgiából, én pedig még nem láttam ezt csak az autóbuszból, kívülről. Próbáltam elérni Ilit, hogy ha Áron öt óra után jön haza az iskolából, akkor tudja-e fogadni, de nem, mert ő meg a barátnőjével traccsol a "Lottó" nevűnek a kerthelységében. Na nem. Ilyen nincs, hogy Áronnak az apja, anyja és még a nagynénje is kocsmázik, neki meg nincs hova hazamennie, ilyen nincs. Megvártam a Barackos előtti buszmegállóban, amíg Emő megérkezik és amikor szállt le a buszról, akkor mondtam, hogy most szálljunk vissza, mert nem szeretném, ha Áronnak az ajtó előtt kellene várakoznia, amíg mi haza nem érkezünk.
Mire Áron megérkezett, Emöci bevásárolt a MATCH-ban és elkezdte készteni a gombapörköltöt és a juhtúrós sztrapacskát. Amíg ez készült befejeztem a lazac mélyhűtésre való előkészítését.
Este áthívtuk Emőkét is és négyen ültünk le a vacsora asztalhoz. A nagy zabálás után Áron átment Emőkéhez, hogy játszon egy kicsit a nyuszijával. Emő csak annyit mondott, hogy most finom lenne egy kis jégkrém. Gyorsan leszaladtam a MATCH-ba, hoztam egy doboz jégrémet, egy doboz somlói galuskát és egy tejszínhabot. Visszahívtuk a gyerekeket, Emőkét és Áront és dőzsöltünk ajóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése