Mire felébredtem Áron már elindult a suliba. Nehezen és a "derekam fáj" panasszal keltem fel, ezért jól jött S. Laci tegnapi invitálása, hogy ma délelőtt menjünk el lazulni a Rudasba.
Már belekezdtem a reggelizésbe, amikor Tamás rátett egy lapáttal a délelőtti programhoz és közölte telefonon, hogy értem jön autóval.
Szó, ami szó 10-kor már mind a hárman megérkeztünk. Vettünk egy délelőtti jegyet (2300.-ami még elviselhető) és bementünk (Gőz, jéghideg merülés, forró medence, langyos medence.) Ezt többször megismételtük. Eközben csak a langyos medencében tudtunk egymással dumálni.
A pihenő után Tamás egy pezsgővel ünnepeltette meg velünk, hogy befejezte a taxis pályafutását és egy teljes életmód változtatásba kezd, amikek a középpontjában a révfülöpi ház újjáépítése szerepel.
Hazajövet felhoztam a lány ebédjét és a kis kínaiból hoztam egy adag szecsuánit és vékony tésztát.
Éppen, hogy befejeztem az ebédet, csöngettek és hozták Áronnak a digitális zongorát.
Használt, de nagyon jó állapotú billentyűzet állvánnyal és kottatartóval. Rákötöttem volna
a két kis aktív hangszórót, de annak 3,5-ös jack dugója van, a billentyűzetnek pedig 6,3-as
bemenete. Emőke hozott át egy átalakítót és így ki is tudtuk próbálni a hangszert. A hangja nem olyan szép, mit az Emőke Rolandjáé, de jó és elég szép és ez természetes is, mert harmad annyiba került, mint az a Roland ma kerülne..
El kellett indulnom Áronért a zongora órára, mert reggel itthon felejtette az óra díjat. A zongoratanárnő nagyon megdicsérte Áront és kapott is egy kis ötöst.
Egy jó darabon megint gyalog jöttünk haza. A délutáni nap gyönyörűen sütött. Egyszerre érkeztünk haza Emővel, aki megnézte a zongorát, de nem értette, hogy miért volt előbbre való az Áron zongorája, mint az ő progresszív szemüvege.
Nyolc körül az ágyba parancsoltam Áront és akkor Möci is elővette a ma tanult anyagokat és az angol házi feladatait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése