Reggel elhatároztam, hogy mielőbb leviszem szétszedett ágybetétet és felkötözöm a csomagtartóra.
Előbb egy gyors reggeli és máris munkához kezdtem. A szivacsot nem tudtam hova tenni, inkább megkérdeztem Istvánt, hogy az jó-e, ha ugyanoda teszem, mint az előzőt tettem. Az nem jó - mondta -, mert a szemetesek balhéznak, ha nem háztartási hulladék kerül a kukába. Dehogy azért balhéznak, csak azért balhéznak, ha a szabálytalanságokat ingyen kell megtenniük.
Amikor már minden fent volt a tetőn, előkészítettem a levinni való cuccokat, sőt be is rámoltam azokat a csomagtartóba.
Bekaptam az Emőke tarhonyás, pörköltes nyugger kajájának a felét némi savanyúsággal.
Először Áron érkezett haza a suliból, azután Möci az intenzív angolról.
Áron segített Mannát is bepaterolni az autóba és már csak Möcire kellett várnunk, hogy elindulhassunk.
Laciékkal az ALLE-val szembeni vietnámi étteremben volt megbeszélve a találkozónk. Áron elaludt az autóban, mi pedig beültünk enni egy pénteki menüt és egy igazi vietnámi levest. Laci be s e jött az étterembe, mert ő annyira utálja az ázsiai kaját, hogy még a szagát sem szereti. Vele felmentünk az ALLE Telenor ügyfélszolgálati pontjára és elintéztünk Áronnak a már régen lejárt SIM kártyája helyett egy újat.
Utána én még visszamentem az étterembe, megettem a Möci által meghagyott levest és fizettem mint egy katonatiszt.
Öten ültünk az autóba, meg a macska, amikor végre már Dömsöd felé vehettük az irányt.
Nem TESCO-ztunk, de a Szigethalmi "ingyen virslis" hentesnél azért megálltunk. Vettünk csirkemelleket, májas hurkát és egy nagy darab oldalast, hogy abból majd sütünk olyan dolgokat, ami Lacinak is a kedvére való.
Közben nagy titokban bekapcsoltam a dömsödi fűtést, amit reggel elfelejtettem megtenni.
Dömsödig, már csak a Bureknél tankoltunk pékárút és bár már elmúlt záróra, azért még meg kellett állnunk Katinkáéknál, mert Laciéknak az itt vásárolt lakodalmas nem megy ki az íz emlékeik közül. Ebből persze kaptunk egy csomó kedvezményt. Amíg el tudtuk dönteni, hogy miből kérünk, addig mind a négyen megkóstoltunk mindent. Azután a főnök elengedett az árból és a végén még azt mondta, hogy ezt a négy krémest még hadd adja oda ráadásnak, mert ezt holnapra már nem szeretné megtartani.
Már sötét volt amikor megérkeztünk a bázisra. Möci beosztotta, hogy ki hol fog aludni, majd bekapcsolta a szaunát és elkezdtünk vacsorázni.
Laci még próbálta nézni a TV-t, amíg mi szaunáztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése