Reggel persze nagy vita arról, hogy ki menjen ki a piacra. Mindenkinek megvolt a kész kifogása, hogy Ő miért nem megy le. Végül Möci és n vállalkoztunk, viszont Áron megígérte, hogy majd elkészíti mind a négyünk reggelijét.
A piacon vettünk sütni való szalonnát, egy szál csípős kolbászt, sok tojást, gombát, vörös hagymát, és étkezési keményítőt, no meg egy 6 literes műanyag vödröt a szivattyú szívócsövének feltöltési technológiájára. A friss tej vásárlása nem jött össze, mert bár félretettek nekünk egy 2,5 literes palackkal, de mire visszamentünk érte, tévedésből eladták. Sehol nem kaptam kukorica lisztet, ezért helyettesítőnek kukorica darával próbálkoztam.
Elmentünk még a vasudvarba is, hogy mindenféle csatlakozókat és egy fali golyós vízcsapot is vegyek.
Otthon ahogy kipakoltunk, Áron nekilátott a reggeli készítésnek. A szalonnás, hagymás, gombás tojásrántottát éppen olyan lágyásra sikerült elkészítenie, ahogyan azt én szeretem.
A reggeli után azonnal elkezdtem az amerikai méze csirkéhez a már felengedett csirkemell felkockázásának és pácolásának, majd beküldtem a hűtőbe, hogy egy napig pácolódjon.
Utána elindult a buffalói csípős csirkeszárny projekt, amihez fejes salátát terveztem felszolgálni. Nóra nagyi időnként megkérdezte, hogy most éppen milyen fűszereket használok, de egy idő után látta, hogy ez túl bonyolult és feladta.
Mindeközben Möcivel az volt a megállapodásunk, hogy én mindent megcsinálok és csak az a kérésem, hogy egy percre se hagyja magát eltéríteni az angol tanulásától.
Feri bácsi még ebéd előtt átjött. Elmondtam neki, hogy miket szereztem be a szivattyúhoz és, hogy mi az elképzelésem. Azt mondta, hogy most még van munkája a Gabikának készített könyvespolccal, elviszi a csiszolót és majd ebéd után átjön, hogy megcsináljuk a feltöltő rendszert.
Amíg mi a szivattyúval bíbelődtünk, nagyi kiült a kertbe és olvasgatott, Áron és Möci pedig elmentek biciklizni.
Kettőre elkészült az ebéd és mindenki el volt ájulva a minőségétől. Nagyi egyfolytában dicsérte, hogy ilyen finomat ő még életében nem evett.
Mire Feri bácsi átjött, én már készen voltam a vödör kilukasztásával és a tömlőhöz való csőcsonk beapplikálásával. Ketten egy óra alatt összeraktuk a rendszert és vizet fakasztottunk a földből. Örömömben a hosszú szárazság után minden veteményes kapott egy jó adag vizet.
Délután még sokat angoloztunk Möcivel, de Áron kiharcolta magának, hogy este végre üljünk le vele Capitaly-zni. Így is történt. A legnagyobb meglepetés az volt, hogy most nem Áron vagy netán én kerültem ki győztesnek, hanem a Möci - Nagyi páros. Áron mindezt azzal magyarázta, hogy ő megtanította Möcit a helyes és legcélravezetőbb üzleti stratégiára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése