Későn és rossz hangulatban ébredtem. Az időjárás is olyan borús volt, hogy csak fokozta a rossz kedvemet. Nem is nagyon reggeliztem, csak bekaptam egy oldalassal sült zsíros kenyeret egy pohár kefirrel.
Möci megpróbálta felfrissíteni a tegnapi vitát, de én nem nagyon mentem bele.
Átmentem Gabikáékhoz, de csak rövid ideig voltam ott, mert voltaképpen Ferit akartam áthívni, hogy nézze meg, miért nem kapja föl a vizet a szivattyúnk, de Feri kint volt éppen a Duna parton, így csak üzenni tudtam, ha tud jöjjön át hozzánk.
Visszafele találkoztam Zsófi nénivel. Tőle tudtam meg, hogy Kati néni - a második szomszédunk - a héten meghalt. A Kati néni veteményes konyhakertje volt mindig a legtakarosabb az utcában. Az elmúlt hétvégén még váltottunk néhány szót. 78 éves volt és már nehezen mozgott, de azt el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen ripsz-ropsz elmegy.
Ebédre a maradék sóskát ettük főtt krumplival. A tegnapról megmaradt rántott csirke mellett Möci már a reggelijénél elfogyasztotta, ezért az oldalasból melegítettünk mellé. Nagyon finom volt.
Később Feri átjött és együtt mindent megpróbáltunk, hogy a szivattyú felkapja a vizet,de egy órai kísérletezés után feladtuk és abban maradtunk, hogy kreálunk egy feltöltő rendszert a visszacsapó szelep és a szívó cső közé.
Kihasználtam, hogy még világos van és elültettem még néhány telefonpózna borsót. Ehhez persze fel kellett lazítani minden szem borsó helyén a talajt és teljesen gyomtalanítani, majd keresni neki egy jó hosszú karót, amiről a borsó majd azt hiszi, hogy az egy telefonpózna.
Korán kezdtünk összekészülődni a hazamenetelre, mert nem voltam teljesen nyugodt amiatt, hogy Áron egyedül megy haza Budaörsről.
Otthon természetesen minden a legnagyobb rendben volt és most már nyugodtabban tudtam foglalkozni Möci angoljával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése