Közös reggeli készítéssel kezdtük a napot. Az időjárás is kényeztetett bennünket. Kint terítettünk a kúp alatt. Nóra nagyi kényeztetése tovább folytatódik.
Közben a napelemes rendszer termelését is folyamatosan követem.
A huzikában nagy nehezen felszereltem az invertert az ülés alatti elektromos központba.
Délelőtt Elmentünk volna bicajozni, de az én bringámon a bal pedál már az első métereken lelazult. Átmentem a Feri bácsihoz egy 17-es dugókulcsért, ahol sikerült úgy meghúzni a pedál csavart, hogy azzal már nyugodtan mehettünk. Bele is húztunk és a "Napfény" étteremig meg sem álltunk. Bár az étterem még nem üzemelt teljes gőzzel, de azért egy kávéra és egy tonicra megpihentünk.
Visszatérve átvettem az ebéd készítés feladatát, mert azt szerettem volna, ha Möci csak az angol leckéjével törődik.
Áronnal learattuk a sóska új termését. Amíg a konyhában tevékenykedtem, nagyi folyton kérdezgette, hogy mit készítek és milyen fűszereket teszek bele. Az amerikai mézes csirke elég bonyolult összetevőket igényel. Külön van a pác lé, amiben most már 24 órája állnak a csirkemell kockák. Külön van a bundához szükséges keverék és a fritőzben sütés után még ott van a szezámmagos máz.
Áron és nagyi hámozták a krumplit, én sütöttem a mézes csirkét és Möci sem bírta tétlenül és ő készítette a sóskát.
A fejedelmi ebéd ismét a kúp alatt. Áron állandóan figyelt a nagyira és kérdezgette, hogy mit hozzon neki.
Mannával alig törődött valaki, de neki ez nem is volt olyan fontos, mert ellátta magát. Ki-be rohangált, csavargott. Néha amikor bejött, akkor evett és ivott egy kicsit, majd felment a hálószobába és bebújt a takarónk alá, hogy kipihenje a nagy csavargásokat.
A délutáni hazajövetelt úgy terveztük, hogy még záróra előtt elérjük a Katinkáék cukrászdáját.
Mindent szépen össze- és bepakoltunk az autóban és úgy indultunk, hogy még 3/4 6-ra odaérjünk a cukrászdába. Ott csupa olyan felirat fogadott, hogy OPEN, meg Nyitva, de a cukrászda zárva volt. Nem nagyon zavartattuk magunkat, továbbmenve a Kapitány cukrászdánál álltunk meg. Bent mindenki kiválasztotta, hogy mit szeretne enni és mire elérkezett a hat óra már indultunk is haza.
Először Nóra nagyit vittük a Maros utcába. Ott Áron felkísérte a nagyit, mert ő kikészített valamit Möci angol tanulásához.
Hazaérve már láttuk az új 108-as buszt a végállomáson, ami a Gazdagréti teret köti össze a Kelenföldi pályaudvari M4-es metró végállomással. Először mindent felvittünk, Mannát átadtuk Emőkének, akinek még nem sikerült teljesen felépülnie a vírus támadás alól.
Azt javasoltam, hogy menjünk el és képletesen vegyük át az új 4-es metrót. Ekkor derült ki, hogy Áron az összes iratait (Buszbérlet, beleértve a Budaörsre érvényes kiegészítő valamint az iskolai ebédjegyek) Dömsödön felejtette. Ezért nagyon haragudtam, mert a bepakolásnál külön megkérdeztem, hogy buszbérlet, lakáskulcs megvan-e.
Végül Áront itthon hagytuk és csak ketten mentünk Möcivel. Minden megállónál kiszálltunk, hogy meggusztáljuk a peronokat is. A Gellért térti megállónál például nehezményeztem, hogy csak messzire menve lehet akadálymentesen lejutni a metró szerelvényhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése