Nagyon későn indultunk a piacra. Már szinte csak a kolbászos és Juliska
néni tartotta a frontot. Vettem is tőle egy fél kiló friss tehéntúrót. Azon
kívül már csak egy doboz tojást és egy karika sütni való kolbászt.
Áronnak még nyomta a zsebét a frissen kapott zsebpénz. Bement a
vegyesboltba és vett egy nagy zacskó rágcsát és két előre csomagolt
baracklekváros süteményt. Vettünk még egy előre szeletelt kenyeret és indultunk
haza reggelizni.
Én a sült kolbászból ettem egy picit, Áron pedig a tarján sült tojásra
szavazott.
Reggeli után elhatároztam, hogy itt is átkonfigurálom a Wifi-s routert,
hogy el tudjam látni az Internet használat felügyeletét.
Hiába olvastam ki az ipconfig-ból a Default Gateway IP címét (192.168.1.1),
azzal nem tudtam megszólítani a ZTE routert. Bélát is hívtam segítségül, de ő
is csak azt tudta tanácsolni, hogy próbálkozzak többféle Explorerrel, wifin
keresztül vagy kábellel, valahogyan be kell annak jönnie. Egy idő után
feladtam, majd Imrét fogom megkérni, hogy próbálkozzon.
Utána még nagyobb munkába kezdtem. Lerámoltam mindent az elektronikai
műhely asztaláról és elhatároztam, hogy addig fogom csiszolni a fiók sínt, amíg
a fiók nem fog benne simán csúszni, mert most még használhatatlanul szorul.
Hát, ha előre tudtam volna, hogy milyen nagy fába vágom a fejszémet, talán bele
se kezdek. Nem hagytam, hogy ma 0:2 legyen ellenem és addig csiszolgattam, -
szerintem beletelt vagy két óra, - amíg a fiók végül simán ment. Még egy száraz szappannal rátettem egy lapáttal és amikor már kiválóan siklott, mindent visszatettem a helyére.
A tél annyira csikorgatta a fogát, hogy elhatároztam, segítek a kazánnak és
megint begyújtok a cserépkályhába. Tíz perc sem telt bele és már ropogott a
tűz.
Este Áront kértem meg, hogy melegítse meg a vacsorát és tálaljon. A
lencsefőzelék még most is nagyon finom volt. Én még egy kis sült oldalast is
kértem bele.
Áront egész nap nem tudtam rábeszélni, hogy lent tanuljon, mert itt
legalább szem előtt van, hogy tanul is és nem csak Internetezik. Ahányszor csak felmentem,
mindig valamit játszottak a Kamellel, ami ellen semmi kifogásom nem lenne, ha
azt a tanulás után tenné.
Most, hogy az elektronikai asztal kicsit tökéletesedett, hozzákezdhettem a
szabályozható AC/DC
Konverter összeépítéséhez. Két óra alatt majdnem kész lettem vele. Csak a legvégén akadtam el, de ezt majd G.
Lacitól megkérdezem.
Már 11 óra is elmúlt, amikor felemelve a hangomat, megkértem Áront, hogy
most már kapcsolja ki a számítógépet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése