A ház a fagyhatár közelében

Éjfél után felébredtem M. Marika SMS-ére, miszerint én hiába kapcsoltam be távolról a dömsödi fűtést, ott csak 1® C a hőmérséklet. Ettől kicsit megrémültem és éjjel  ½ 2-kor úgy döntöttem, hogy mielőtt valami nagy kárt okoz a fagy, legurulok.

Egy-két dolgot, meg a Mannát becsomagoltam és már indultam is. Áront még egy percre felébresztettem, nehogy váratlanul érje a helyzet, hagytam neki némi pénzt és arra kértem, hogy holnap a suli után jöjjön utánam a távolsági autóbusszal.

Az odaút elég félelmetesnek tűnt. Kihalt holdbéli táj, sehol egyetlen ember és ilyen időben csak 10 km-ként egy-egy autó.

 

Amikor leértem, valóban fagyos körülmények fogadtak. Mivel azonnal nem sikerült bekapcsolnom a fűtést, úgy döntöttem, hogy előbb más módon csinálok valamilyen elviselhetőbb meleget és majd csak azután kezdek a hibakeresésbe.

 

A legegyszerűbb mozdulat az volt, hogy bekapcsoltam a szaunát és kinyitottam az ajtaját.

A következő és legértelmesebbnek tűnő gondolat, hogy befűtsek a cserépkályhába és fent a Jancsi kályhába. Ehhez ki kellett mennem az istállóba fát vágni. El tudom képzelni mit gondoltak a szomszédok, ki az az őrült, akinek az éj közepén jut eszébe fát vágni.

 

A tűz mind a két kályhában lobogott, de még mindig csak 2⁰ C-t mutatott a hőmérő. Türelem, biztattam magam télikabátban, ez egyre jobb lesz.

Hozzákezdhettem a központi fűtés rendszer hibakereséséhez. Megpróbáltam logikusan végigmenni a rendszeren, de sehol nem találtam hibát. Végül kiderült, hogy a jeladó termosztátban lévő két ceruzaelem  volt teljesen lemerülve. Szerencsére találtam két tölthető ceruzaelemet, amiket azonnal

feltettem töltőre és egy fél óra múlva már ezerrel ment a fűtés. Egy ekkora házat azonban a fagyhatárról felfűteni az nem volt kis feladat a rendszernek.

½ 6-kor már csak parázslott a két kályhában a tűz így azokat is elzárhattam és azok is ontották a meleget.

Amikor lefeküdtem, már 6⁰ C volt az egész házban és nem mondom, hogy meleg volt, de tiszta erőből ment a fűtés. Még megdupláztam magamon a takarót, megittam a maradék unikumot és jól beburkolva magamat mély álomba merültem.

 

Délelőtt 11-kor ébredtem és már a hőmérséklet is egyre elviselhetőbb lett.

Gyorsan felöltöztem és elindultam.

Először a szépséghibás boltot vettem célba, ahol megtudtam, hogy a jövő hétre tervezik, hogy a szervizből hazahozzák a megjavított hűtőszekrényünket.

Utána elmentem a Kiskunlacházi gumiszervizbe, ahol visszatették a nagyon szépen megjavított kereket.

Visszafele vettem 3 doboz tartós tejet, két tejfölt, sajtot, leveszöldségeket, káposztát, egy pulykanyakat és két rántani való csirkecombot meg egy kis oldalast.

 

Amikor már Dömsödön gurultam a ház felé, nagyon figyeltem, hogy nem akadok-e össze véletlenül Áronnal. Jól éreztük mind a ketten. Áron azt az utat választotta, amerre autóval szoktam menni, én pedig egyszer csak megláttam az iskola hátizsákos fiamat bandukolni. Nagyon megörültünk egymásnak.

 

Otthon Áron azonnal felment az Internet-re és onnan éjjel 2-ig le se jött.