Napsütéses, hideg téli napra ébredtünk. Odakint -10⁰ C van, de
kristálytiszta a levegő. Sajnálom azokat, akik Budapesten maradtak, mert
hallom, hogy ott most szmogriadó van.
½ 10-re sikerült elhagynom a hálószobát. Azt terveztem, hogy Áront is csak
akkor fogom ébreszteni, amikor már az asztalon gőzölög a sajtos pirítós, rajta
a tükörtojással.
Így is történt, még a tea és a tejeskávé is fel volt tálalva mellette.
Manna bejött, ő is megreggelizett, azután se szó, se beszéd, felment a
szobámba aludni. Úgy szeret az ágyamba feküdni az ágyamon, hogy azért a nap az
ablakon keresztül rá süssön. Nagyon jó dolga van itt Dömsödön, de mi se
panaszkodhatunk.
Áron azon a címen, hogy most megfürdik, bement a fürdőszobába, de, hogy
amíg áztatja magát éhen ne haljon, vitt magával egy kis rágcsát és bevitte a
könyvét is, amit éppen olvas.
Délben elkezdtem főzni az ebédet. Azt tervezem, hogy a rántott
csirkecombhoz párolt káposztát készítek. Szerintem finom lett, de Áron a
csirkecombokhoz mégis a lencsefőzelékből melegített magának.
Szívesen átmentem volna Gulyásékhoz a félig kész panellel, de váratlanul
nem akartam betoppanni, a Skype üzenetre pedig még nem reagáltak.
Lassan el kell kezdenünk pakolni, ahhoz, hogy még világosban tudjunk
elindulni.
Induláskor még felakasztottunk egy adag csontot a Pongónak a kerítésre.
Az út felét még világosban tettük meg, de Szigethalomtól, ahol az ENVI-nél
adtunk az autónak is inni, már besötétedett.
Hazaérve egy csomó kajával kínáltuk Emőke lányomat, de neki volt kajája és
a betegségével volt elfoglalva. Úgy láttam, hogy egy influenzával küszködik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése