Reggel időben mentünk le reggelizni. Szerencsére a
táskába pakoltam egyet, s mást (tejeskávé, benne méz, 2 jól megtöltött
szendvics, narancs, előre csomagolt cukros keksz, stb.) amiknek a déli síelő
szünetben jó hasznát vettem.
Reggel, Helkáék vitték a cuccaimat a sípályáig.
A varázsszőnyegtől egy kissé szorongtam, de végül simán
vettem az akadályt.
Sorba vettük a pályákat (kék, piros), de az eddigi négy
nap alatt ilyen jókat még nem síeltem. Érdekes, hogy ma volt az első nap, hogy
délután háromig nem is fáradtam el.
Az utolsó lesiklásnál találkoztam Áronnal és el voltam
ájulva, hogy milyen jól karvingozik. A csapatja búcsúztatásánál meg is
kérdeztem a síoktatóját, hogy volt megelégedve Áronnal és ő nagyon jókat
mondott, tanácsolta, hogy jövőre vegyek neki egy karving lécet.
Hazafele is Helkáék vitték autóval a cuccaim nehezét.
A szobánkban ma egy órával korábban indult be a fűtés.
Elindultam venni egy forró zuhanyt, ezért keresni kezdtem a hajszárítót, de
sehol nem leltem. Mint később kiderült, Emőke átjött érte, kérdezte Áront, hogy
én már túl vagyok-e a hajmosáson, mire Áron azt mondta, hogy igen, erre
nyugodtan elvitte. Emiatt azután hajszárítás nélkül kellett hajat mosnom.
Vacsoránál finom bableves és végre rántott csirkemell
volt, ami mellé lazacos tésztát kínáltak. A fogyatékos angoltudásuk miatt a
csirkére is azt mondták, hogy „pork”, de ez mindegy, a fő az, hogy finom volt.
A lazacos tészta ízesítéséből szerintem hiányzott a kapor, a harmadik fogásként
kínált torta pedig túl édes, szinte geil volt.
A számítógépet inkább elő se vettem volna. A szomorú hír,
ami nagyon megdöbbentett, hogy meghalt Bartók János. Hozzám képest szemtelenül
fiatal volt.
Több mint harminc éven keresztül, ha nem is barátok, de
nagyon jó munkatársak voltunk. Sokat segítettem az indulásakor (1991) abban,
hogy ő legyen a TELEDATA ügyvezető igazgatója és néhányszor odaadtam neki a
Dömsödi ház kulcsait, hogy hét közben, amikor mi nem zavarkodunk ott, élhessen
kedvenc időtöltésének a horgászatnak. Egy alkalommal a hét végén még Áront is
beavatta a horgászás mesterfogásaiba.
Amióta tudom, hogy rákkal küszködik, sokszor kértem, hogy
beszéljünk arról, hogy Norci lányom milyen homeopátiás szert javasol a
chemoterápia mellé, de az állapota miatt hallani sem akart a találkozásról.
János, nyugodjál békében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése