Áron, ha nem is
időben, de elindult. Bennem érlelődött a nagy elhatározás, hogy ma le kell
bontanom a fenyőfát, mert holnap Vízkereszt. Ha még ezen felül marad a lendületből,
akkor azt a sport táska bepakolására fogom fordítani.
Az utas
biztosítást is el kell intézni, szóval nem akarom, hogy minden az utolsó
percekre maradjon.
Kinyomtattam a
Zoli bácsi által küldött autóbusz ülésrendet.
Délután átjött
Emőke és együtt tettünk pontot a kiválasztott utasbiztosításra. Befizettük és
kinyomtattuk a szerződést.
Este Áronnal
behozattam az általa rothadtnak vélt almákat az erkélyről és abból olyan sok
megtisztított almát tudtam csinálni, hogy azt hárman sem tudtuk elfogyasztani,
amikor mindenkinek sok vitaminra lenne szüksége.
Vacsorára mind
a hárman az erélyen megfagyott csirkelevesből ettünk, de még sok maradt.
Áront
megpróbáltam ½ 10-kor az ágyba paterolni, bár holnap nincs suli, de szeretném,
ha a csomagolással az útra mindenki készen lenne.
Áron még kért
egy bő fél óra szabadságot, én pedig egy nagyon gyenge apa vagyok, ahhoz, hogy
ezt ne engedjem meg.
Jujunak
megírtam az utóbbi negyven év síelős történetét, mert tervezi, hogy egyszer
eljön velünk síelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése