Tegnap még azt hittem, hogy ma már nem lesz elég
lelkieröm a síeléshez, de ez reggelre megváltozott.
Nagyon pontosan megjelentem a reggeli találkozón, sőt még
a bemelegítésen is részt vettem.
A síelési kedvemet csak fokozta, hogy esett némi friss hó
és nagyon szépen sütött a nap. Az viszont a kedvemet szegte, hogy Áron nem
csupán lenyúlta este a kütyümet, hanem teljesen le is merítette és emiatt nem
tudtam vele napsütéses fotókat készíteni.
Az első sikerélményem az volt, hogy esés nélkül sikerült
felmennem a varázsszőnyegen. Onnan már minden egyre jobban alakult. Mire
elértük a déli pihenőt, már hulla fáradt voltam. Áronnak is vettem egy kis sült
krumplit és vett hozzá magának egy pohár forró teát.
Az egyórás pihenő után következtek a komolyabb pályák.
Kék pályát csak akkor vettünk igénybe, ha az útvonal azt követelte meg.
Egyébként csak piros pályán síeltünk.
Emőke, bár esett egyet, de egyébként nagyon ügyesen vette
az akadályokat. Délután háromkor már hulla fáradt lettem.
Zoli egy picit túlórázott velünk, így Helka és szülei már
nem tudtak megvárni, ezért, mint egy málhás szamár kutyagolhattam a szálláshelyre.
Egy forró zuhannyal kezdtem és utána kicsit bebújtam az
ágyba, ahonnan csak a vacsora hívó szava tudott felkelteni.
Vacsora után Rikikiztünk. Volt ugyan egy kis vitánk a
szabályokat illetően, abban, hogy kötelező –e mindig felülütni (überelni), a
letett lapokat, de végül Emőke nyert 114 ponttal.
Áron ma ötöst kapott tőlem fizikából, mert az emeletes
ágyon felköltözött a felső ágyra, mondván, hogy ott melegebb van.
Emőke áthozott egy hajszárítót, de mivel nem mostam
hajat, vissza is vitte, viszont erről nem szólt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése