Baleset

Áron úgy indult el az iskolába, hogy be se köszönt, Mannát nem engedte ki, a szobájában csatateret hagyott, nem vitt magával almát és az ebédpénzt itthon felejtette. 

Budapesten folytatódik a szmog riadó. A városvezetés egy hete nem tud érdemben intézkedni. Ezen miért kell ennyit bénázni. Egy perc alatt el lehetne dönteni, hogy a 2-3 millió ember egészségének az érdekében átmenetileg ingyenes a tömegközlekedés. Ez napi 10 millió forint bevétel kiesése, de ezt sok helyről lehetne pótolni. 

Nem is reggeliztem, hanem levittem az autót a Renault Baumgartnerhez, hogy mielőtt még nagyobb baj lenne, tegyenek pontot ennek a „STOP Oil” figyelmeztető jelzésnek a végére. D. János úr is azt javasolta, hogy hagyjam ott az autót, megnézik és majd fog telefonálni, mert ezzel nem szabad kockáztatni.

Onnan hazasétáltam, illetve felültem egy 8-as buszra. 

Egy tévesen kétszer megadott átutalási megbízásaim közül az egyiket telefonon töröltettem. 

Itthon kényelmesen megreggeliztem, megírtam a leveleimet, felhívtam a Mestervonalat. Azt mondták, hogy ki tudnak küldeni valakit, aki számlaképes és majd nekem kell utólag elszámolnom a számlát a Biztosítóval. Maffia az egész ország. Kíváncsi vagyok, hogy ebből hogy fogok kijönni. Annyit már előre látok, hogy amiért egy normál szerelő 4-5.000.- forintot kérne, azt a delegált szerelő 3-4-szeres áron fogja elvégezni, mert az ügyfél úgyis behajtja majd a Biztosítón.

Elmentem az elektronikai alkatrész boltba, de hiába, mert amiket kerestem az általam összeépített panelhez (átmérő 6-os tengelyhez maximálisan 10 mm-es tekerőgomb és a panelhez egy szerelődoboz), az nem volt.

 

A szervizből rossz hírek érkeztek a Scenicet illetően. Lehet, hogy végleg elválnak útjaink. 

Hazaérve felkészültem a vacsorához. A pulykahúsból készítettem pörköltöt és fokhagymás tejben előáztatott rántott szeletet háromféle körettel: tejfölös túrós tészta, párolt káposzta és lencsefőzelék.

Emőke még nem volt itthon, mi pedig Áronnal mind a ketten a tejfölös túrós tészta mellett voksoltunk. Áron csak pörkölttel, én pedig rántott hússal is.

Ekkor történt a baleset. Amikor Emőke megérkezett én éppen feküdtem az ágyon. Ő belépett a lakásajtón és csak annyit mondott, hogy „hali”, én pedig úgy megörültem az érkezésének, hogy felpattantam az ágyról és csak arra emlékszem, hogy megszédültem, a többit már Emőke és Áron elmondásából tudom, hogy hanyatt vágódtam, bevertem a fejem az ágy sarkába és elterültem, mint egy béka. Emőke azonnal hívta a mentőket és onnan már – vérző fejjel ugyan -, de kezdtem magamhoz térni. Hallottam, hogy kik vannak körülöttem és, hogy nagy a sürgés-forgás.

Mire a mentők megérkeztek, Áron becsomagolta a legszükségesebb dolgokat és már vittek is a János kórházba.

Ott azonnal kezelésbe vettek. Pár öltéssel bevarrták a kilukadt koponyámat, bekötöztek és elvégeztek egy CT vizsgálatot a fejemen, majd befektettek az egyik kórterembe, ott kikérdeztek, vért vettek és talán adtak néhány injekciót.