Úgy döntöttem, hogy a tegnapi síelés olyan sok és olyan
jó volt, hogy az utolsó fél napot kihagyom, nehogy valamivel elrontsam a
berögzült élményt. Ma inkább későn megyek le reggelizni és elkezdünk
csomagolni. Amúgy is ma kell leadni a sífelszerelést, amit egy másik
szállodában kell abszolválni.
A reggelinél bőségesen készítettem szendvicseket és
csomagoltam magunknak az útra. Még egy palack tejeskávé is bekerült az
elemózsiás táskába.
Amikor már mindent összecsomagoltunk, visszavittük a
síbérleteket, amiken darabonként 5 € kaució volt és ½ 1-kor sorba álltunk a
sífelszerelések leadásához.
Juju az útviszonyokat ismerve kérte, ahogy hazaérünk,
emailen jelezzük, mert aggódik.
A csomagjainkat betettük a Ford Transit-ba és ¾ 1-kor már
sikerült elindulnunk hazafelé. Hát az út valóban nem volt egy népünnepély. Volt
olyan szakasz, ahol úgy esett a hó, hogy csak 30 km/óra sebességgel tudtunk araszolni.
Végül éjfél után érkeztünk meg a Törökugrató utcai suli
elé. Mindenkitől érzékeny búcsút vettünk. Mivel a buszok már nem jártak, minket
T. Laci hozott fel a Gazdagréti térre az autójával.
Emőke írt, hogy ők pedig (Zolival, Ádámmal és Viviennel) elakadtak Szlovéniában és inkább megszálltak egy hotelben és majd onnan reggel
folytatják az útjukat.
Itthon amint lehetett csak bezuhantunk az ágyba. Jujunak
megírtam, hogy hiába terveztük úgy, hogy 8 és 9 között fogunk hazaérni, ez nem
jött össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése