Összement a tej

Nyolc óra körül már bemerészkedtem a fiúkhoz, hogy a jó reggelt után megérdeklődjem, hogy mit szeretnének reggelizni. Összegyűjtöttem a kívánságokat és lementem a CBA-ba tejért.

Feljöve, amíg a kívánságlistához főztem a virslit és a lágy tojást, magamat is kényeztettem volna egy kávéval, ha a csupornyi tej össze nem ment volna a mikróban. Megnéztem, hogy a palackra mi van írva: 2015.08.29. Még egy hétig jónak kellett volna lennie. 

Azonnal lesétáltam a CBA-ba, vittem a tejet és kértem, hogy beszélhessek az üzletvezetővel. Ő nagyon készséges volt kicserélni egy másik teli palackra és amikor kértem, hogy ne ezek közül adjon, akkor még azt is készségesen megtette és hozott egy palack tejet, amire már 2015.08.30. volt írva. A kettőnk közötti kommunikáció csak akkor mérgesedett el, amikor azt kérdeztem, hogy nem kellene a 29.-re bélyegezett tejeket mind kicserélni, mire az üzletvezető egyszerűen azt mondta "nem". Elvégre nem minden vásárló lakik 50 méterre a CBA-tól. Felháborító!

A fiúkat megreggeliztettem és arra kértem őket, hogy kezdjenek el rendet csinálni, mert ha megjön Norci, akkor azt fogja mondani, hogy „Fiúk indulás!” és akkor már nem lesz idő rendet csinálni.

 Szerencsémre sokat ettek a tegnapi pizza maradékból.

Közben átjött Emőke, hozott ezer zsemlét és vele is megetettem egy kis pizza maradékot.

Még kétszer szóltam, hogy a fiúk csináljanak rendet, de hiába.

Majd megjött Norci, Jankával és azt mondta: „Fiúk indulás!” és akkor én már csak annyit tudtam hozzátenni, hogy ugye megmondtam.

Norcit is kínáltam a pizzával, de nem kért, viszont szívesen elvitte a maradékot, mondván, amúgy is kellett volna valami ilyesmit vennie, hogy a repülőn egyenek a gyerekek.

Gyors búcsú és ők mentek mind a négyen (illetve öten, mert a Samut is felveszik valahol és csak Ádám megy egy későbbi géppel) Bristolba.  

Nem tudom, hogy mikor fogom látni őket legközelebb, mert a karácsonyi Bristoli egy hetet már megnehezíti az, hogy Norciéknak már nincs vendégszobájuk, mert azt Samó már belakta, hiszen már elmúlt 15 éves.

Mi is berámoltunk az autóba, feltettük a kerékpárt és indultunk Dömsödre. Áront kértem, hogy ne sokat időzzünk a TESCO-ban, csak adjuk le az üvegeket, a PET palackokat és a sörös dobozokat, vegyünk egy nagy adag csirke szárnyat, ketchupot, mustárt és usgyi.

Innen már csak annyi kerülőt tettünk, hogy legurultunk a Karavándorhoz, hogy megvegyük a huzika új ajtózárját, de mint kiderült szombaton nincs is nyitva.

Már kettőkor beértünk a bázisra. Manna ott fogadott a kertben és csak annyit kérdezett, hogy: „hol voltatok ilyen sok napon át?” Hagyta magát dédelgetni, simogatni és az első dolgunk az volt, hogy neki kaját adjunk.

Bekaptam egy unikumot (kétszer) és kipakoltunk az autóból.

Nekiálltam a molylepkékkel megszállt éléskamra kitakarításának, ami abból állt, hogy mindent, ami már nyitva volt beköltöztettem egy jól zárható befőttes üvegbe.

Egy pár falatot vacsoráztunk, majd lefeküdtünk.

Manna igyekezett velem aludni, de olyan közelségben, mint még soha és amikor éjjel lementem , hogy valamit igyak, akkor szorosan  jött mellettem, de nem azért, hogy kiengedjem, mert ki meg nem akart menni, hanem jött velem vissza fel is és bebújt mellém az ágyba. „Ezt velem még egyszer nem fogjátok  megtenni, hogy elmentek és engem ennyi ideig itt hagytok egyedül.”