három keszeg

Reggel az első dolgom az volt, hogy átmenjek segíteni Karcsi bácsinak a csónak vízre tételében. Tulajdonképpen négyen voltunk a feladathoz és Karcsi bácsinak még görgői is voltak ehhez. Dezső volt a kulcsfigura.Hamar végeztünk és utána szétszéledtünk.

Amíg mi a Karcsi ladikjával voltunk elfoglalva, Anika visszahozta a receptkönyvemet és megint hozott egy tököt.

Áron készítette a reggelit, én már csak a feltálalásban kaptam tőle a feladatokat.

Elkezdtem a gmail takarítását, hogy legalább lemenjek 100 % alá és ne fenyegetőzzön mindenféle elvonásokkal. A megoldásban Béla is sokat segített. Még késő délután is ezzel foglalkoztam. Könnyen tehettem, mert Áronnak az Internetes éjszakai műszakja miatt aludnia kellett.

Pista öt óra körül elindult haza és nekünk adta a fogásainak egy részét, ami három közepes nagyságú hal volt. Mielőtt nekiálltam volna megtisztítani, átjött Gábor, hogy megnézze a munkaasztalt. Mire térültünk fordultunk Manna már el is lopott a három halból egyet. Nem tudtam rá igazán haragudni, mert biztosan éhes volt és legalább egy hallal kevesebbet kell majd megtisztítanom.

Én azzal foglaltam el magam, hogy tisztítottam a megmaradt két halat (Áron szerint mindhárom vörös szárnyú keszeg volt), Áront pedig megkértem, hogy a Manna által ellopott és megkezdett, halat hozza szalonképes állapotba és darabolja fel, hogy a Mannának Budapesten is legyen delikatesze.

A két halat lepikkelyeztem  és kibeleztem, valamint beirdaltam. A kisebbik ment haza, a nagyobbik pedig az itteni mélyhűtő halszakosztályába került.

Elkezdődött a készülődés a hazautazásra. Minden ki- és bepakolás egy komoly szellemi és fizikai teljesítmény.

Közben nekem még locsolnom is kellett, mert nem tudni pontosan, hogy a jövő péntekig még mennyit fognak szenvedni a növények a hőségtől és a csapadék nélküliségtől.

Mire mindent összepakoltunk és el tudtunk indulni, már elmúlt ½ 9 is. Ennek megfelelően ½ 10-kor tudtunk becsöngetni Emőkéhez, hogy megjöttünk. Mannának nagy örült, de a nylon, illetve PE zacskóban hozott haldaraboknak kevésbé. Ja kérem, akinek macskája van, annak nem mindig fenékig tejföl az élete.

Áront csak tízre tudtam az ágyába vezényelni, de még akkor is kérte, hogy egy kicsit (20 percet) hadd olvasson.

Én még kipakoltam a piros kosár tartalmát, azután egy unikum és én is ágynak estem.

Az ágyban rendeztem a blog bejegyzéseimet, majd ½ 12 után gondoltam, hogy megnézem, letelt-e már a 20 perc. Hát nem. Áron még lógott a számítógépén. Pipa lettem, holnap egy nap eltiltás a számítógéptől.