Áron rosszul lett

A fiúk még ½ 9-kor alszanak. Kimegyek fogat mosni. Visszatérve ébresztőt fújok és elkezdem készíteni a reggelit. Az ébresztő egyben azt is jelenti, hogy szükségem van a fiúk segítségére, (mosogatás, edények és az alapanyagok  adogatás).

Három dupla meleg szendvics (benne szalámi, sajt és paradicsom) és három bundás kenyér készül, hozzá a hagyományos zöldséges tál és kakaó.

Velük mindig nagy harcot kell vívnom, hogy a hús és tojásféleségeken kívül egyenek egy gerezd paradicsomot, egy karika uborkát, meg egy szál négyrét vágott újhagymát. „Én már két gerezd paradicsomot ettem, de a Levi még egyet sem.” Ilyen és ehhez hasonló mondatok tarkítják a reggelit, mintha meg akarnám mérgezni őket, miközben a reggeli többi része nagyon ízlik mind a két fiúnak.

Reggeli után még egy rövid körletrend, majd együtt megyünk a tengerre.

Egy félórás csobbanás után vissza a huzikába, illetve annak előterén a fiúk Solo kártyajátékot, majd sakkot játszanak, miközben én olvasom a Lackfi János könyvet, a „Homo Hungaricus”-t.

Közben botladozó, makogó francia tudásommal meghívom a mellettünk táborozó 6 fős (Strassburg-i) nagyon szimpatikus francia csapatot jöjjenek el Magyarországra, pontosabban Dömsödre. Miután elvben elfogadják a meghívást címet cseréltünk.

A fiúk elég nehezen tanulják meg a WC papír szabályt: Aki az utolsó WC papírt használja el, annak illik odatenni egy új tekercset, vagy aki az utolsó korty italt issza a hűtőből kivett palackból, annak illik betennie a hűtőbe egy új, teli palackot. Ha már az utolsó palackot teszi be, akkor illik szólni a konyhafőnöknek, gondoskodjon hat új palack beszerzéséről, mert 36 fokos tűző napsütésben elég kellemetlen, amikor az ember fia benyúl a hűtőbe, hogy enyhítsen a szomján, de ott nincs mivel.

Ezek az együttélés olyan elemi szabályai, amiket jobb most megtanulni, mint 10-20 év múlva, amikor erről már élesben folyik a vizsga.

Mára azt beszéltem meg a fiúkkal ebédre, hogy beküldjük a csirkét a grillezőbe egy kicsit melegedni, mert nyersen a mélyhűtőben már bizonyára fáznak. Mellé petrezselymes burgonyát terveztem és francia salátát.

Közben én is játszhatok egy partit a győztessel. Levi nyert, így vele játszom. Kivételesen sötét vagyok és még így is bátorkodtam adni egy huszár előnyt. Nagyon nehéz dolgom volt, de a végén nyertem.

Amíg Áron és Levi a recepcióra mentek Internetezni, addig én elmentem a Lidl-be néhány dolgot vásárolni. Vettem müzlit, ketchup-ot, petrezselymet, retket, citromot, margarint, sört és ásványvizet és ebéd utáni meglepetésnek datolya fagylaltot.

Hazajövet befűszereztem a csirkét és elindítottam a grillezést, majd feltettem a krumplit főni. Utána egy kis margarinon, megszórva petrezselyemmel tovább sütöttem. Amikor már majdnem készen volt minden, elmentem a fiúkért, akik első szóra jöttek, mert a hasuk hozta haza.

Nagyon nagy lakomát csaptunk. Levi kapta az összes mellét a csirkének, Áron pedig mind a két combját, hozzá rengeteg petrezselymes krumplit és a tejföllel, majonézzel feljavított francia salátát.

Áron és Levi a notebook táskával balra el, én pedig egy dobozos sörrel próbáltam kipihenni az ebéd fáradalmait.

Később benéztem Marikékhez, akik egy körte pálinkával invitáltak, hogy töltsem velük az időt a parton. Mondtam, hogy akkor hozom a fiúkat is, hogy ne Internetezzenek.

Amikor odamentem a recepcióra próbáltam Emőkét elérni Viberen, de nem volt elérhető.

Áron és Levi benne voltak a dologban. Hazavitték a notebookot  és együtt mentünk Marikékhoz a parti buliba. Nagy volt a társaság. Rendeztünk egy esti úszást, fürdést és vízilabdázást és lassan elkezdtünk elbúcsúzni a tengertől, mert a holnapi nap egy része már a pakolással fog telni.

A huzikában már csak a mai nap történéseit kellett leírnom.

Áron elment WC-re és azzal a rossz újsággal jött vissza, hogy hasmenése volt. El nem tudtam képzelni, hogy mi okozhatta, mert mind a hárman ugyanazokat a kajákat ettük.

Közben elkezdett zengeni az ég. Nagyokat dörgött, villámlott, de az eső csak szemerkélt.

Kilenc óra körül lefeküdtünk és még olvastunk egy picit, de Áronnak hirtelen fel kellett kelnie, mert hányingere lett.

Az éjszaka azért még tartogatott számunkra meglepetést. Már egy jó órája aludnunk kellett volna, amikor Áron arról panaszkodott, hogy homloktájon nagyon fáj a feje, mintha valami belülről nyomná. Közben többször hányt, amiben nem az volt a probléma, hogy rögtön takarítani kellett utána, hanem az, hogy a hülye apja rögtön elkezdett mindenféle rosszra gondolni, még az agydaganatig is eljutottam.

Végül 3 óra tájban arra kért, hogy kísérjem el a WC-be. Kulcsunk nem volt, de szerencsénkre éppen jött  Márta és nyitotta ki nekünk a WC ajtót. Áron ott is többször hányt.

Közben úgy eleredt az eső, mintha leszakadt volna az egész ég alja. Visszafele menet mind a ketten bőrig áztunk, de ezt tartottuk a legkisebb bajnak.

Még a visszafekvéskor kikészítettem a gyógyszeres dobozból egy hányinger csökkentő port és egy tabletta Saridont. Nem adtam be egyiket sem, mert úgy gondoltam, hogy ha hány azzal csak tisztul a gyomra, innia azonban kell.