Indulás Prelukba

A reggeli után, nagy és összeszedett pakolással kezdődött a nap.

Áront megkértem, menjen át a Feri, hogy segítsen kivonszolni a huzikát az utcára. Feri bácsi elment Naszályra a masszőrjéhez, de Gabika üzente, amint hazaér átküldi.

Felhívtam Ágit, hogy mikorra tervezi a takarítást és mondta, hogy csütörtökön megy át. Ez nekem is klappolt, mert akkor már nem leszünk itt és nem fogjuk zavarni és Emőke lányom pedig péntek-szombat- vasárnapra tervezi, hogy lejön Mannával pihenni.

Közben átjött Levente és gondoltam egy merészet és nagyot, mi lenne ha hárman rásegítenénk a mover-re és kinavigálnánk a huzikát. A fiúknak tetszett az ötlet és azonnal hozzákezdtünk a kivonszolásnak.

Mire Feri megjött, a huzika már rá volt akasztva a Scenicre, neki csak annyi feladata maradt, hogy jó utat kívánjon nekünk.

Áronnak összeírtam Evernote-ba, hogy mik azok a dolgok, amiket semmiképpen nem szabadna elfelejtenünk.

Áron közben segített felcímkézni a két üveg vegyes lekvárt.

Még egy darabig pakolásztunk, sőt Levente is hozott néhány cuccot. Ettől függetlenül egy csomó dolog otthon maradt.

½ 12-re voltunk meghívva ebédre Jutkához. Ez nagy segítséget jelentett, hogy mára nem kellett főznöm. Gulyásleves volt és utána szilvás gombóc. Jutka szeretett volna még adni dolgokat (csirkemell) a huzika mélyhűtőjébe, de oda sajnos már egy gyufaszál sem fért be. Két tanúval gondosan aláírattatta a Levente szülői kiviteli beleegyezését.

Azután 1 óra körül átkísért bennünket és egy kis sírás mellett érzékeny búcsút vett tőlünk.

Az első uticél Dunaújváros volt, ahol felvettük a járművek zöldkártyáit, és elintéztük a kettőnk utasbiztosítását.

Az IGO következő feladata Sormás, István Fogadó volt. Az utolsó 10 km-en teletankoltuk az autót, hogy elhasználjam a Shell utalványunkat.

Hat óra körül értünk oda. Beparkolás után csak egy Unikum és azonnal a vacsora asztalhoz ültünk. 

Én felkészítettem a pincért, hogy a két pasim, nem lesz egyszerű vendég.

Nem baj, mondta, majd valahogyan megoldjuk. Levente egy tejfölös sajtos pizzát, Áron pedig rántott camembert rendelt tartár mártással. Én egy borítékban sült pisztrángot kértem vajas citromos mártással.

Mint később kiderült én voltam a legkekecebb vendég, mert, amikor mindezt kihozta, még kértem hozzá egy kis fokhagymát is.

Pisztránghoz, naná. Fokhagyma nélkül még a Szalajka völgyben sem szervírozzák.

Nagyon finomat vacsoráztunk.

Áron és Levente semmi perc alatt leléptek azon a címen, hogy fel kell tölteniük a notebookot, mert lemerült.

Én még iszogattam a fehérboros fröccsömet, de üzentem a pincérrel a fiúknak, ha akarják, hogy folytassam a kényeztetést, akkor azonnal jöjjenek vissza a notebookjuk mellől.

Ezután mégy egy-egy fagylalt kehely következett.

Levente azt mondta, hogy Jutkával úgy beszélte meg, hogy ezt a vacsorát ő fogja kifizetni.

A pincérrel megbeszéltem, hogy itt fogunk aludni, készüljenek finom reggelivel.