RIP Fejes Bandi

Reggel én a blog bejegyzések lemaradását, a fiúk pedig az esti alvás kimaradást igyekeztek bepótolni. 

Már ¾ 11 van amikor Ábel lejön, de közölte, hogy ő már korábban felébredt és már be is pakolt mindent a táskájába a hazautazáshoz. Áron viszont még mindig alszik.

Gondoltam, hogy a legjobb módszer az ébresztésre, ha elkezdem készíteni a reggelit. 

Ma a zsemlék kerültek sorra és így bundás zsemléket készítettem, hozzá az elmaradhatatlan kakaóval, de azért tálaltam mellé Dömsödi szalámit, sajtot is. 

Ábelt megkértem, hogy hozzon be a kertből néhány érett paradicsomot és tettem a tányérra még paprikát, új hagymát és hónapos retket is.

A feltálalt reggelit azzal a rossz hírrel kezdtem, hogy a tegnap éjjeli Internetezés miatt ma ismét szilencium van. Ábelt ez egyáltalán nem zavarta, mert helyette szívesen olvasott.

Reggeli után, ami a tálalás időpontját illetően már majdnem ebédnek is beillet, átmentem a Gabikáéhoz részint azért, mert már régóta nem váltottam szót velük, másrészt kértem Gabikától 1-2 fej vöröshagymát, a mára tervezett paprikás krumplihoz. 

Kicsit beszélgettem velük, Ferinek panaszkodtam, hogy mennyire hülyülök, kezdek dolgokat elfelejteni, azután indultam vissza, mert valamikor el kell kezdeni az ebéd készítését is. Gabikáékat pedig hívtam, hogy ebéd után jöjjenek át kávézni.

Alig, hogy odatettem a megtisztított és felaprított hagymát dinsztelődni, konkrét példáját tapasztaltam a Ferinek mesélt elhülyülésemről. Ilyen dolog normális emberekkel nem történhet. Az még hagyján, hogy valaki paprikás krumplit tervez ebédre és csak későn veszi észre, hogy nincs itthon vörös hagyma, de bemenve az éléskamrába, kiderült, hogy egyetlen szem krumpli sincs. 

Nagyon pipa lettem magamra. Lekapcsoltam a platnit a hagyma alatt és elgurultam a piaci vegyesboltba. Vettem két kiló krumplit és egy kiló vöröshagymát.

Most már teljes gőzzel készíthettem az ebédet. Amíg főtt a krumpli, malmoztunk és sakkoztam is Ábellel.

Közben jött Levente a fényképezőgépének a töltőjéért, ami a lakókocsiban maradt.

Amikor átjöttek Gabikáék már rotyogott az ebéd. Bekaptunk egy unikumot és megcsodálták a smaragdfánkat. Nem maradtak sokáig, mert látták, hogy a fiúk már éhesek.

Ábel mára tervezte, hogy hazamegy és kérdezte, hogy el fogja-e érni az ötórás buszt Budapestre. Ekkor felgyorsítottam az eseményeket. Gyorsan tálaltam. A paprikás krumplihoz nem kellett csak kovászos uborka, vagy aki jobban szereti, annak csemege uborka. Ettünk.

Ábellel még bepakoltattam, hogy vigyen haza egy nagy zacskó almát és már indultunk is az alsó buszmegállóhoz.

Ábelt sikerült feltennünk az ötórás buszra. Utána meglátogattuk Miskolczi Marikát és még  a naplemente előtt beugorhattunk a Dunába. Csak a vadkacsák napoztak a stégeken és amikor közeledtem, akkor sűrű szárnycsapások közepette átvitorláztak a túlsó part felé. 

Látva, hogy milyen közel repülnek a víz felszíne felett, arra gondoltam, hogy a légpárnás vízi járművek tervezői a vadkacsáktól lesték el az ötletet. 

Legalább egy fél órát úszkáltunk.

Nagy locsolás következett, mert a meteorológia által ígért esőnek, se, híre, se hamva.

Le se merem írni, mert olyan nagy vesztesség ért. Meghalt Fejes Endre, akivel a ’60-as évek elején sok-sok délutáni, esti órát tölthettem együtt a Múzeum Kávéházban.

Nagy tisztelője voltam, nem csupán azért, mert 16 évvel idősebb volt nálam, hanem a tehetsége, és a határtalan humanizmusa végett.

56-ban elhagyta az országot, de lélekben sohasem tudta elhagyni. Amikor néhány évvel később hazatért Párizsi emigrációjából, komoly anyagi gongjai voltak, szinte éhezett.

Egy alkalommal mondtam neki:

-          Te Bandi, írtam egy novellát, de az az érzésem, hogy nem jó.

-           Add ide nekem, ha bízol a véleményemben, elolvasom és elmondom róla amit gondolok.

Így is történt, odaadtam neki a „Lövészárok két oldalán” c. novellámat, amit ma már csak a fejemben őrzök és vártam, hogy mi lesz a véleménye.

Másnap amikor benyitottam a kávéházba, már messziről észrevett és a jobb hüvelykujját felfele tartva mosollyal üdvözölt. Nem is mertem remélni ilyen pozitív fogadtatást.

-          Na milyen? – kérdeztem.

-          Tényleg szar. – mondta tömören.

Mindig tömören fogalmazott. A „Levél a rokonnak” c. novellájában például az egész 56-os forradalomról, ha jól emlékszem csak annyit írt: „És fújt az októberi szél, fákat csavart ki tövestül.”

A szépirodalomban talált szerelmi vallomások között is az egyik kedvencem tőle származik: 

„Nem azért szeretlek, mert szép vagy – szólalt meg. – Ezt ne gondold. Kalauz Gyurinak megmondtam, azért szeretlek, mert nem tehetek semmi mást. Lecsukom a szemem, kinyitom a szemem, látlak..” Rozsdatemető (Pék Máriához)

Mindig elégedetlen volt az írásaival. A kávéházi asztala mellett papírkosár volt és abba szinte fél óránként dobott be egy összegyűrt, összetépett A4-es kézírásos oldalt, mert nem tetszett neki. Mi mindig a megjelenés előtt olvashattuk a munkáinak korábbi változatait. Önkritikája miatt egyáltalán nem volt termékeny író.

Anyagi gondjai miatt egyik este azt mondta neki Somogyi Ani (Népszabadság):

-          Te Bandi, ha minden csütörtökön ideadsz nekem egy 4 flekkes (A4-es oldalon huszonhatszor hatvan leütést számítottak egy flekknek, ebből lett a számítógépes korszakban 1800-2000 karakter. a szerk.) írást, azt én be tudom tetetni a szombati számba és akkor egész héten nincs a kajára gondod.

-          4 flekk??, Annyit én nem tudok megírni egy hét alatt.

Irodalmi díjai­* eltörpülnek amellett, amit én kaptam tőle: A Rozsdatemető c. regényét azzal a szöveggel dedikálta nekem, hogy: „Pacher Gabi barátomnak, sok szeretettel Fejes Endre”

Nyugodjál Békében Bandi! Soha nem foglak elfelejteni.

* Fejes Endre a munkásságáért több elismerést kapott, a többi között 1963-ban József Attila-, 1975-ben Kossuth-, 1992-ben pedig Nagy Lajos-díjat. 1994-ben Józsefváros Becsületkeresztjével tüntették ki, és 1999-ben Pro Urbe Budapest díjat kapott. 2003-ban - írói életműve elismeréseként – a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetésben részesült, 2009-ben Prima Primissima-díjat vehetett át, 2011-ben pedig Babits Mihály Alkotói Emlékdíjat kapott.

Befejeztem a Lánynak szánt, hetek óta fogalmazott irodalmi tanácsaimat és el is küldtem neki.

Este későre sikeredett a lefekvés és még sokáig olvastam.