Dió

Felkelés után elterveztem, hogy miket fogok megcsinálni ma. Először leszereltem a felső fürdőszobában a WC ülőkét, mert az nagyon javításra szorul.

Berámoltam mindent a mosogatógépbe és elindítottam.

Kimentem a kertbe és szedtem egy halom diót. Azokban voltak „Samó” féle diók, azokat Áron külön válogatta, mert azok a hagyomány szerint a diótortával együtt 25-én mennek Bristolba. Könnyű megismerni a Samó diót, mert nagyobbak és teljesen gömb alakúak, míg a többi egy kicsit nyúlánkabb.

Amíg én a diót szedtem, Áron elkészítette a reggelit. Tükörtojást készített, mellé tejeskávét és a tálalásnál újhagymát is tett mellé megpucolva és hosszában felvágva, ahogyan azt tőlem látta. Reggeli előtt még bekaptam egy unikumot (még nyolc óra van az indulásig).

Reggeli után kértem, hogy rámolja el a három asztalon felgyülemlett „lomok”-at, mert amikor indulunk haza, akkor M. Marika át fog jönni és megnézi a rumlit, majd eldönti, hogy elvállalja-e a havi egy-két takarítást.

Következett a szivattyú fagytalanítása, mert lassan az istállóban is 0°C alá ereszkedik a hőmérséklet. Lekötöttem a csőcsatlakozásokat és a szivattyúból egy mipolán csővel kivarázsoltam a vizet. Most már jöhetnek a fagyok.

A következő feladat a fűnyíró felakasztása.  Eddig, ha ki akartunk tolni egy kerékpárt az istállóból, akkor előbb ki kellett gurítani a fűnyírót, és amikor a bringát már kitoltuk, mehetett vissza a fűnyíró. A felső betonkoszorúba beküldtem két 12 mm átmérőjű tiplit és hosszú 100 mm-es csavarokkal felerősítettem egy dupla „U” kampót. Azt nem állítom, hogy a fűnyírót nagyon könnyű oda felakasztani, de ha sikerül, akkor most már szabad a ki-be járás a kerékpárokkal.

A WC deszka javítása megtorpant, mert egyszerűen nem tudom, hogy hova tettem a hat csavarját (a hülyülés elkezdődött).

Rávettem magam, hogy elkezdjem a napi Duolingót.

Ebédre megettük a tegnapi maradékokat, illetve Áron csak a felét ette meg, mondván, hogy a kínai kaja túl zsíros.

Bélával és Adrival egy konferenciabeszélgetésben kiértékeltük a Zsolti által telepített w10 okozta adatvesztéseket. Zsolti nem fogadott szót, amikor óvva intettem a W 10-től, és ha mégis meglépi, akkor előtte gondoskodjon az állományok biztonságba helyezéséről felhő alapú tárolókon és külső merevlemezen. Ebből az alkalomból magam is felbuzdulva kerestem egy újabb felhő alapú tárolót és az ottani 100 GB ingyenes tárhelyet tíz meghívással rögtön meg is növeltem 103 GB-re, de ez még több lesz, amikor a meghívottak telepítik majd a gépükre.

Lassan összepakoltunk és elindultunk hazafelé. Útközben még beugrottunk Judithoz, mert a Pongónak vittem az összes csontot, ami a csülökből kikerült.

Betértünk a mosolygós bácsihoz. Áron egy sonkával, sajttal töltött sertésbordát rendelt sült krumplival és tartármártással, én pedig egyszerűen egy ponty halászlét.