újabb elégtelen kémiából

Hajnali 4-kor felébredtem. Egy darabig próbálkoztam, de már nem sikerült visszaaludnom. Azt még észleltem, hogy Áron időben elindult, de aludni már nem tudtam.

Rogánnak megírtam, hogy Nóra nagyi végleg elbúcsúzott és a jövő csütörtökön lesz a temetési szertartás.

½ 8-kor magam is felkeltem és kimentem a konyhába készíteni egy reggelit. Manna mindenhova követett, sose lehet tudni, mikor sül ki ebből valami kaja a számára.

Délelőtt Duolingó, blog és levelezés.

Lementem bevásárolni a CBA-ba.

Zsolt hívott, hogy ő most egy átmeneti időre felfüggesztette a Bp.- Bristol futárszolgálatot, de gondoskodott róla, hogy valaki 24-én délelőtt jelentkezzen nálunk és átvállalja tőle a diótorta kiszállítását Norciékhoz.

Teljesen padlón vagyok, mert állandóan keresek valamit (mobil telefon, kulcs, pénztárca). Most például a szemüvegem nem találom sehol a lakásban.

Az Evernote-ot nagyon kedvelném, ha rájönnék, hogy miért vesz fel olyan bejegyzéseket, amiket nem is kértem és ráadásul miért veszi fel többször (10-12-szer). Majd keresek olyan fórumot, ahol a nálam ebben sokkal jártasabbak meg tudják mondani.

Áron vidáman jött haza, de azt megint elfelejtette mondani, hogy kémiából megint hozott egy 1-est. Ezen teljesen ki vagyok akadva.

Amíg én főztem a vacsorát, Emőke átjött beszélni a fejével, de azt még nem tudom, hogy milyen sikerrel.

Hárman együtt vacsoráztunk. Paprikás krumplit készítettem lecsó kolbásszal. Mindenkinek ízlett. Hozzá kovászos uborka volt.

Közben csomagolással készülök a holnapi Dömsödre menetelre. Már bekészítettem a duplafalú lábast a diótorta kenőcséhez.

Még lefekvés előtt sikerült két partit elveszítenem az online sakkban, de vigasztalásképen elkezdtem olvasni egyik kedvenc kortárs magyar íróm, Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz című könyvét.