kábel rendező

Hatkor ébredtem, amikor a fűtés egy halk kattanással jelezte, hogy bekapcsolt. Nyolcig csak lustálkodtam.

Készítettem egy nagy serpenyő tojásrántottát, amibe a hagymán kívül mindenféle húsos szalonnát, sonkát és téliszalámit beleaprítottam.

Elindultam ugyan a piacra, de csak azért, mert az Imre számítástechnikai üzlete a piac mögött van és érdekelt, hogy a notebookom javítása milyen stádiumban van. Bemenve hozzá azzal fogadott, hogy még csak a jövő héten tudja meg pontosan, hogy milyen alkatrész kell hozzá és akkor majd telefonon tájékoztat.

Azért, ha már ott voltam, vettem a holnapi reggelihez újhagymát, retket és csípős hegyes paprikát.

Hazaérve hozzáláttam a kábel rendező projektnek, mert a dolgozó szoba asztalán az amúgy is nagy rendetlenséget csak fokozta, hogy a használaton kívüli USB és RJ45-ös kábelek a rendetlenséghalmaz tetején vannak összegubancolódva. Kinéztem egy nagyon jó helyet a kábel rendezőnek. a kinyitott szobaajtó és a kéménytest között. Lemértem a helyet és nekiláttam leszabni, lecsiszolni és összeragasztani a megtervezett kábelrendező alkalmatosságot. Az elérendő cél, ami hajtott az volt, hogy ettől jelentősen csökkenni fog a rendetlenség.

Átmentem Judithoz, hogy felszereljem a dug-aljakat és a kapcsolókat, de mondta, hogy nem szükséges, mert a leendő bérlő valamelyest villanyszerelő, majd ő ma jön és megoldja.

Egy kávé mellett elmondtam neki a Nóra nagyi utolsó napjait, majd eljöttem. Egy óra sem telt el, amikor Levi jött, hogy „Gábor bácsi, anya kéri, hogy tessék átjönni, mert valami baj van az elektromos rendszerrel, állandóan leveri a biztosítékot”. Mondtam, hogy befejezem a begyújtást a cserépkályhába és öt perc múlva ott leszek.

Oda is mentem és próbáltam megállapítani, hogy mi a baj. Azt egy kezdő villanyszerelő is tudja, hogy ha egy fali dobozban három vezeték van (piros, fekete és sárga/zöld szigeteléssel), az nagy valószínűséggel egy dugaszoló aljzatnak a három (fázis, nulla és a védőföldelés) vezetéke. A magát villanyszerelőnek nevező ember, ide mindenképpen egy kapcsolót akart bekötni, ami természetesen azonnali rövidzárlatot eredményezett. A hibaelhárítás ezek után csak pár perc munkába tellett.

Visszatérve, még sütött a nap, mind a ketten szedtünk diót és almát, így tulajdonképpen teljesen fel vagyunk készülve a diótorta sütésére.

Felszereltem és bekötöttem a teraszajtó fölé a 10 W-os LED reflektort, ami mostantól nem csak kevesebbet fog fogyasztani az eddigi 75 W-os hagyományos izzónál, de kb. 20 %-kal jobban fog világítani és remélhetőleg az élettartama is hosszabb lesz. Még az is lehet, hogy egyszer egy IR mozgásérzékelő kapcsolóval ki fogom egészíteni, hogy amikor este megjövünk, azonnal világítson.

Katika felhívott, hogy a CBA biztonsági szolgálata hozott egy kupac "Pacher Áron" névre szóló igazolványt. (Személyi, Lakcím kártya, diákigazolvány, TAJ kártya, buszbérlet, stb.) Ezeket mind betette a lakásba. Jellemző, hogy ezekről az igazolványokról Áron összevissza hadovál. Budapesten azt mondja, hogy biztosan Dömsödön van, Dömsödön meg azt, hogy Gazdagréten a barna pulóverében.

Áronnal elgurultunk a Dobos ABC-be, hogy Mannának vegyünk vacsorát. Mi megmelegítettük magunknak a milánói makarónit, amihez a chopper-ben készítettem reszelt sajtot.

Lefekvéskor még szenvedtem még egy kicsit az olasz tanulástól.