Áron ébresztett
8-kor, azt kérdezve, hogy mikor kell indulnunk. Bőven van időnk, mert csak
10:30-kor kezdődik a szertartás.
Készítettem egy
kis reggelit. Vajas kenyér rajta egy szelet tarja. Mind a ketten a lehető
legszebben felöltöztünk és Emőkének csak beszóltunk, hogy „Indulás!”
Még arra is
maradt időnk, hogy a temető előtt vegyünk egy-egy szál rózsát, amiket
Emőke és Áron közösen választottak ki.
Az 1.-es
ravatalozóhoz érkezve, nem is gondoltam, hogy ilyen sokan eljönnek a
búcsúztatásra.
Sz. Lajos
tartotta a beszédet, ami inkább bensőséges volt, mint hivatalos. A Magyar
Rádiótól is sok régi kolléga jött el.
A megemlékezés
után felkísértük a nagyit az utolsó útjára. Ott megvártuk az urnák
behelyezését. Áron mind a három vázába betette a rózsákat. Végül igyekeztem
mindenkinek megköszönni, hogy eljöttek, azután mi is elbúcsúztunk.
Emőkétől és
Árontól megkérdeztem, hogy hol szeretnének ebédelni. Ami a közelben szóba
jöhetett, az a Nefrit és a N’Pasta volt. Mind a ketten az utóbbira szavaztak.
Nagyon
finomakat rendeltünk, bár Emőke egy kicsit csalódott a glutén mentes pizzába,
mert az neki száraz volt.
½ 2 előtt
értünk haza. Manna már várta, hogy végre megjöjjünk.
Rögtön
elkezdtem megírni a történteket.
Itthon mindenki
próbált megnyugodni, mert akárhogy is, az élet megy tovább.
Zoli bácsinak
elküldtem kitöltve a sí-űrlapot.
Délután
próbáltam Áront rábeszélni, hogy menjünk le a K&H-ba és rendezzük a banki
ügyeit, de ezt addig halogatta, míg a bankfiók bezárt. A hétfőről mára halasztott
úszásból sem lett semmi.
Este már csak
egy kis tarjás vajas kenyeret ettük.
Emőke lányommal
még megbeszéltem, hogyan legyen tovább, mert a nagyi után maradt még sok
elintézni való.
Áront csak este
10-re sikerült az ágyába toloncolni. Utána még összeszedtem azokat a
dokumentumokat, amiket holnap délelőtt beviszek az Önkormányzathoz Áron
öröklésével kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése