A kapunk előtti szemét

20180706 péntek

Manna reggel nyolctól tízig majdnem egyfolytában reklamált, hogy mikor megyünk már le reggelizni. 

Azután, amikor lementünk, akkor sorban minden baja lett. Kevés volt a kaja, most meg inni szeretne, végül ki szeretne menni.

Az én reggelimmel is problémák voltak. Ahhoz előbb el kellett menni a Dobos ABC-be kenyérért. Az indulásnál beraktam néhány dolgot a kapu elől a csomagtartóba, amit a szemetesek nem voltak hajlandók, még némi borravalóért sem elvinni, mondván, a gipszkarton nem háztartási hulladék.

Ha már amúgy is arra visz az utam visszafele beugrom a patikába a gyógyszerért. A patikában kicsit csodálkoztam, hogy csak egy dobozzal adtak. Nem úgy volt, hogy Lenke nővér három dobozzal ígért, amikor kihozta a receptet?

Na mindegy, de amikor beültem az atóba, szembesülnöm kellett azzal, hogy én vagyok a hülye, mert a három receptből csak egyet vittem be a patikába.

A jó hír, hogy amikor a Középső úton elindultam hazafelé, rögtön az elején találtam egy nagy gmuldent, amivel az építkezési törmelékeket szokták elszállítani. Gyorsan kipattantam és a csomagtartóból bedobáltam a saját szemetemet. Így majd lassan el fog fogyni, ami a kapunk előtt csúfoskodik.

Délelőtt ismét jött a villanyóra leolvasó, de én még mindig nem találtam a villanyóra szekrény kulcsát. Mire ő azt monda, hogy akkor ezt neki jelentenie kell a Műszaki ellenőr felé.

Ettől bepánikoltam és írtam haza Emőkének, hogy Áron nem tette oda vissza ennek a kulcsát, ahonnan elvette. 

Emőke kinyomozta, hogy Áron az eresz csatorna csavarjára akasztotta. Meg is lett.

A reggeli még mindig a sült csirkeszárnyakból került tálalásra, de most már kenyérrel, tejeskávéval, sőt egy leszakított saját termésű paradicsommal.

Késő délutánig otthoni elfoglaltság. 

Vacsora előtt nagy locsolás.

Este még elővettem Jerome Klapka Jerome: Három enber egy csónakban könyvnek az angol nyelvű Audiobook kiadását és azt nagy élvezettel olvastam, illetve hallgattam.