Útban hazafele burger

20180716 hétfő

Manna már hat óra előtt hozzákezdett a vitatkozásnak. Először csak nyomakodott a fejével, de amikor azt tapasztalta, hogy én nem értek a szép szóból, akkor bekeményített és finoman, de harapdálni kezdett. Feladtam és lementem vele, hogy kiengedjem.

Még egy kicsit visszamentem lustálkodni, de azután összeütöttem egy bőséges reggelit, majd kimentem kertészkedni.

Legalább egy órát gyomláltam a veteményest, hogy minél nagyobb hozama legyen. Volt, ahol ezt négykézláb kellett tennem. Ilyenkor Manna odajött és dörgölődzve megkérdezte: tudok valamiben segíteni?

Pihenésnek továbbolvastam a „Három ember egy csónakban”-t.

Jó hír, hogy felhívott Rácz Gábor  (Kókai kényszertulajdonos társam) és ő is azon van, hogy szabaduljunk meg a kókai közös telek tulajdonunktól. Rögtön beszámoltam neki, hogy én mit intéztem a telek rendbehozatala érdekében.

Hat órakor ettem meg az utóját a tejfölös csirkepörköltnek és a hűtőben még találtam hozzá egy üveg kovászos uborkát.

Locsolás ½ 7-től ¼ 8-ig. Ekkor már pakoltam, de még meg kell keresnem, hogy hova bújt Manna, mert érzi, hogy haza fogunk menni.

Szedtem néhány érettebb paradicsomot, hogy Emőkének is jusson a jóból.

Útközben Szigethalmon vettem Emőkének egy sajtos csirkemelles burgert, magamnak pedig egy girosburgert. A csomagolásnál kértem, hogy jelöljék meg, hogy melyik az enyém, mert az csípős.

Hazaéerve konstatáltam, hogy Áron megtalálhatta az alsó zár kulcsát, mert űgy indult el, hogy legalább azt bezárta. A girosburgert egyedül ettem meg, mert Emőke még nem volt otthon. Az ő csomagját (sajtos, csirkemell burger, Esztike féle túró, paradicsomok) a kilincsére akasztottam.

Manna itt is kikövetelte magának, hogy lemehessen csavarogni.