2018. július 8., vasárnap

Egyelőre maradunk


20180708 vasárnap

Már hétkor kidobott az ágy, de azért a reggelit nem kapkodtam el.

Késő délelőtt , hívott Judit, hogy ½ 1 fele érkeznek a busszal Görögörszágból és ha tudok, akkor menjek értük Szalkszentmártonba.

Természetesen tudok.

12-kor el is indultam, a táv kevesebb, mint 15 km. Csak egy negyed órát vártam a busz máris begördült a Szalki Fogadó parkolójába.

Nagyon örültem Judit és Levente megérkezésének. Útközben Dömsöd felé részletesen kikérdeztem őket az egyhetes nyaralásukról.

Judit nagyon hálás volt, hogy elmentem értük. Rögtön főzött egy finom kávét, mert abban hiányt szenvedtek.

A bérlő szomszédtól Levente hozott át két tányér lecsót. A Juditét nekem kellett megennem, mert ő nem szereti a lecsót, én viszont jóízűen befaltam.

Hazaérve kértem Emőkét, hogy tájékoztasson a Gazdagréti állapotokról. Miután azt válaszolta, hogy: hát ?!?, ezért úgy döntöttem, hogy akkor ma nem megyünk haza. Nekem elég itt ez a rendetlenség, amit Áron itt hagyott.

Vacsora előtt mindent meglocsoltam.

Mannának azt mondtam, ha kieszi a tálkájából a maradékot, akkor kap finom újat. Teljesen megértette és jött is követelni, hogy mi lesz azzal az újjal. Én is a maradékból vacsoráztam. A halászlé felét melegítettem meg magamnak vacsorára.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése