Borkának elvittem a képeket

20180718 szerda

Nyolckor már meg is reggeliztem.

Azt nem merem mondani, hogy teljesen megváltoztam, de azt igen, hogy elindultam a javulás útján. Például megborotválkoztam.

Tettem ezt azért, mert 10 órára bejelentkeztem a Berenics doktornőhöz, ugyanis teljesen elkavartam  a két hónappal ezelőtti felülvizsgálatról írt és kinyomtatott papírját, ami nélkül Lenke nővér nem iratja meg a háziorvos nővel a receptemet.

Ha már javulok, akkor hajrá, megpróbálok egy kis rendet is csinálni magam körül.

Kezembe akadt az a négy falikép, amiket már jó ideje csak egyik helyről rakosgatok a másikra. Nincs helye, mert ezek csak akkor voltak a falon, amikor Áron még csecsemő volt. Most, hogy Tiboréknak néhány hónapja kislánya született,  gyorsan felajánlottam nekik. Ettől azért ez még nem került hozzájuk, de ma ebben is pontot tettem az ügy végére és felhívtam őket.

 

A telefont nem vette ugyan fel, de nyomban jött egy SMS „Visszahívhatlak később?”  Ugye, hogy a dolgok nem is oldódnak meg olyan egyszerűen?

Na mindegy, az a fontos, hogy valami elindult. Csak így tovább, Sooner or later (előbb-utóbb) rend lesz körülöttem.

Bementem a Berencsi doktornőhöz a felülvizsgálati papírért. Én türelmesen várakoztam ½ 2-ig, de azt rossz volt tapasztalni, hogy a várakozók között több olyan beteg is volt, akik 8 -1/2 9-re voltak előjegyezve. A nővérke bizalmasan tájékoztatta a várakozókat, hogy legutóbb melyik orvos vándorolt ki családostól.

Onnan eljövet felhívtam Tibort, hogy miután itt vagyok a közelükben, csak egy percre zavarnám őket, hogy a Borkának felvigyem a képeket.

Borkát nem láthattam, mert éppen a nagymamánál van, de a képeket átadtam, aminek a szülők nagyon örültek.

A lakás teljesen át lett alakítva és gyönyörű lett.

Hazafele begurultam a Nissan Centrumba egy kávéra és az autót azalatt feltöltöttem 21 %-ról 91 %-ra.

Hazaérve sehol nem találtam, se a lányt, se egy üzenetet, hogy hol van. Két napja nem tudok róla semmit. Az mondjuk egy kicsit megnyugtatott, hogy az autóját se láttam a helyén parkolni. Gondolom, akkor azzal mentek el és nem a lakásban van rosszul.

Katika egy adag őszibarackkal símította a felborzolt kedélyemet, amikor látta, hogy hiába csöngetek a lányhoz.

Végső kétségbeesésemben becsöngettem az anyjához, de ő is csak annyit tudott mondani, hogy lement Andrással a Balatonra és egy kis unikummal nyugtatott. Egy biztos, ha hazajön, az a minimum, hogy agyonütöm, mert ezt nem teheti meg egy apával.