Tósa Sanyinál

20180719 csütörtök

Reggel amikor felébredtem, az első jó hír az volt, hogy a Lány szerencsésen hazaérkezett a Balatonról.

Most nagyon nem érek rá, mert ha összeszedtem magam, akkor el kell mennem a Tósa Sanyi barátomhoz (Hungária krt. 5.). Nagyon beteg, azt mondta Parkinson kór és orbánc.

Elmegyek és megnézem, mit tudok segíteni.

A navigáció a Kerepesi útról balra fordulást javasolt a Hungária kőruton, de arra a házszámok csak növekedtek. egy oldalutcában leparkoltam, hogy majd gyalog megkeresem az 5.-öt.

Amerre mentem a Tósa Sanyihoz a Hungária körúton, arra lettem figyelmes, hogy a közterület felügyelő a csíkos mellényében igazoltat egy idősebb nőt, aki kenyeret adott a két hajléktalan közül az egyiknek. 

Megálltam mellettük.

Már ott tartott, hogy hölgyem, amit most csinált az törvénybe ütköző, ezért vagy most fizet 2000.- forint helyszíni bírságot, vagy adok egy csekket és arra befizet 3000.-forintot, ugyanis tíz napja érvényben van egy rendelet, miszerint közterületen élelemmel, ruhával vagy bármivel segíteni migránsokat vagy hajléktalanokat, az törvénybe ütköző cselekedet.

Valószínűleg nagyon csodálkozva  figyeltem a történéseket, miközben azon gondolkoztam, hogy az Orbán Viktor által előterjesztett törvény elfogadásakor azok a KDNP-sek, akik igennel szavaztak, tudják-e vajon és olvasták-e az irgalmas szamaritánus történetét azt, hogy segítsen az ember fele barátján és csak úgy szeresse önmagát mint felebarátját.

Miközben így elméláztam, a csíkos mellényes hozzám fordult és akkor még normális hangon megkérdezte,hogy mit szeretnék.

-        -  Semmit, csak hallgatom,hogy mi történik itt.

-         - Akkor legyen szíves menjen tovább.

-         - Miért? Én mint magyar állampolgár és Budapesti  lakos, nem állhatok meg a közterületen      bárhol,  ahol azt semmilyen tábla nem tiltja?

-          - Nem.  – de ekkor már egy kicsit ingerült volt.

-          - Ha Ön erről, itt mint hatóság intézkedik, akkor szeretném Önnek igazolni magam és               ugyanezt kérem magától is.

-          - Mire fel és milyen célból?

-          - Azért, hogy feljelentést tehessek Ön ellen, miszerint zaklatja azokat az állampolgárokat,      akik a közterületen megállnak.

-          - Mégegyszer felszólítom, hogy menjen tovább, mert itt intézkedés folyik és ha azonnal          nem  megy tovább, rendőrt hívok.

-          - Na látja, akkor már egy lépéssel közelebb kerülünk a megoldáshoz, mert akkor legalább      pontosan fogom tudni, hogy ki ellen kell a feljelentésemet megtenni és legalább az itt            minket körülállók közül felkérhetek valakit, hogy alkalmasint tanúskodjon, hogy mit látott,      mit hallott.

Addigra már 10-15 ember állta körül az eseményt és olyanokat morogtak, hogy a Fidesz a diktatúrájából rendőrállamot akar csinálni. Az egyikre rá is szólt, hogy ne fényképezkedjen.

Végül szólt az idős hölgynek, hogy menjen vele, keressenek egy nyugodtabb helyet, ahol ő folytathatja az intézkedést.

Teljesen kétségbe vagyok esve és egyre jobban érlelődik bennem, hogy csak EL INNEN, miközben nagyon szeretem ezt az egész országot, Budapestet és Dömsödöt, - Az angol azt mondja: ”There is no like at home”, ami, ha nem is szószerint, de kb. azt jelenti: Mindenhol  jó, de legjobb otthon.

Nem csak az életszínvonallal van bajom, hanem az egész  légkörrel és ebben én nem tudok semmit tenni, maximum annyit, hogy az állandó hőbörgéseimmel, mint azt a Kádár rendszerben is tettem néha bevitetem magam a rendőrségre.

 

Ez lassan kezd elviselhetetlen lenni.

Emőke lányomnak el se merem mondani ezt a kis történetet, mert már többször megkért, hogy én ne bosszantsam fel magam, mert előbb-utóbb ilyesmi miatt fogok strókot kapni.

Sanyinál kétségbe voltam esve, hogy mennyire nem tud menni se. Amikor kávéval kínált, azt mondtam, csak akkor fogadom el, ha én készíthetem el a konyhában, mondja meg, hogy mit hol találok.

Így is történt, elkészítettem, bevittem, majd miután elfogyasztottuk, kivittem a csészéket és elmosogattam.

Búcsúzóul, amiért sikerült lebeszélnem, hogy banki hitelt vegyen fel, otthagytam a nálam lévő 50.000.- forintot, aminek örült, de csak kölcsönként volt hajlandó elfogadni. Mondtam, hogy rendben, de én meg csak kamatmentesen tudom odaadni.

Onnan a Közhelybe mentem, ahol háromkor kezdődött az „Óz a csodák csodája” film vetítése angol hanggal és magyar felirattal. Nagyon jó volt egy órát velük tölteni.

Hazafele bementem a CBA-ba és vettem egy fél kiló paprikát, ugyanannyi paradicsomot és két szál lecsókolbászt.

Azt terveztem, hogy lecsót fogok készííteni vacsorára, de csak light-osat, mert Emőke nem csípi a csípőset J. Végül nem tudott átjönni, de kérte, hogy tegyem el a részét.