szülinap

Áron nagyon pontosan és időben igyekszik elindulni. A búcsúzáskor látom rajta, hogy ma jó napja lesz.

Az ágyban még cikáznak a mai nap program elemei, de tudom, hogy amint felkelek, egy ToDoList segít majd a dolgon és már tisztábban fogok látni, hogy ma mik a fontosak és mik a másodrendűek.

Reggelire beküldtem egy debrecenit, ami együtt főtt a lágy tojással és a tejeskávét már a számítógép mellett kortyolgattam.

Azt gondoltam, hogy amikor leülök a számítógép elé, akkor gyorsan rendbe tudom tenni a dolgaimat, de most meg az egymásután érkező gratulációk nem engedtek rendezgetni.

A blogot illetően végre sikerült utolérnem magam és a tegnapival bezárólag miden elmaradt bejegyzésemet közzétettem.

A megérkezett mobil számlámat  is átutaltam és mindenben megpróbáltam elérni a restancia mentességet.

Jancsi telefonált, hogy sikeresen elhagyta a bázist, de nagyon jól érezte magát ott. A kulcsot odaadta Feriéknek, majd ha megyünk, akkor tőlük tudjuk átvenni.

Dél körül Norcikám is hívott Bristolból, hogy Jankával együtt gratuláljanak a szülinapomra.

Úgy éreztem, hogy még van annyi időm, hogy a kis kínaiban bekapjak egy szecsuánit zöldséges ágyon.

Gyorsan elcsomagoltam a hűtőszekrényből a diótortának a brushup-ra szánt részét és már indultam is.

Az utolsó percben estem be a terembe és amikor Katie-nek átadtam a tortákat, kezdte is a mondókáját és beharangozta, hogy nekem ma szülinapom van. A dió tortától mindenki el volt ájulva és egyre csak a recept után érdeklődtek.

A kiscsoportos foglalkozáson pedig túlzásba vitték a kényeztetésemet. Elhalmoztak ajándékokkal. Volt abban könyv is meg Unicum is és a végén még kórusban elénekeltek egy dalt is nekem.

Sajnáltam, hogy Möci nem tudott odaérni.

Itthon folytatódott az ünneplés. Möci és Áron folyton sugdolództak, miközben ünnepre terítették az asztalt. A kaja fenomenális volt. Áron zongorázással köszöntött, Emőke pedig felvette a kütyüjével. A kaja fénypontja a kétemeletes diótorta volt.