Áron fellépése

Reggel Áron azzal ébresztett, hogy délután négykor a Városmajor utcai Gimnáziumban fellépnek, ha tudok, akkor legyek ott. Ne aggódjak, mert ünneplő ruhát visz magával egy nylon szatyorban. Ettől megnyugodtam és még pihentem egy órát.

Arra  lettem figyelmes, hogy a hírekben közölték, hogy a "kilakoltatási moratóriumot meghosszabbítva kilakoltatási tilalmat rendeltek el és egyelőre nem lehet senkit kilakoltatni, amíg..."

Na erre vettem a fáradtságot és elkezdtem telefonálgatni, miszerint én a Grétsi tanár úrtól azt tanultam, hogy ha jogi akadálya van valaminek és nem fizikai, akkor helyesebb a "nem szabad senkit..."
Magyarul, ha piros a lámpa. akkor is át lehet menni a kereszteződésen, csak nem szabad.

Mire eljutottam az illetékeshez, addigra sok idő és telefonhívás elmúlt. Abban maradtunk, hogy köszönik az észrevételemet és megkonzultálják a dolgot a hírszerkesztővel és visszahívnak. Vissza is hívtak, megköszönték az észrevételt és közölték, hogy a hírek következő kiadásában már kijavítják a hibát.

A kérdés csak az, hogy miért nem olyan ember a hír szerkesztő, aki Grétsi tanár úr tanításait hallotta és nem felejtette el.

Délelőtt felhívtam Möcit és Nóra nagyit, hogy ha tudnak, akkor jöjjenek el Áron délutáni fellépésére. Ez se a nagyinak, se Möcinek nem fért bele a napi programjukba.

Én minden estre mindent előkészítettem, hogy menni tudjak.

Délben elindultam a gyogyóra, de elmondtam Andreának, hogy most úgy érzem, hogy rendben van a derekam és egy ideig nem jövök. Majd meglátom, hogy a felülvizsgálat után mit mond a reumatológus orvos és ha szükséges, akkor majd megint jövök.

Onnan még bementem a bányába, beszélgettem a Gazdasági Igazgatóval és a Főszerkesztővel. Az utóbbi próbált engem arról győzködni, hogy a regnáló kormány mindent jól csinál, csak Brüsszelnek vannak túlkapásai.

Siettem haza, hogy átöltözve még odaérjek négyre, ahol Áron fellépése van. Az utolsó percben oda is értem, de mint kiderült, a szervezetlenség miatt jó 40 perccel később kezdődött a kórusok programja.

A felnőtt németet próbáltam egy kicsit későbbre tenni és ezért küldtem egy SMS-t a Krisztának.

Amit a gyerekek előadtak, azért nagyon érdemes volt idejönnöm. Hazafele menet kiderült, hogy Áron bár hozta az ünneplőjét, de ebben a rossz időben egy szál ingben jött el otthonról.

Még jóval hat előtt hazaértünk. Mind a ketten szédelegtünk az éhségtől, ezért leszállva a buszról bementünk a CBA-ba és vettünk egy kiló csirkecombot, egy tejfölt és néhány fej vörös hagymát.

Áron azt kérte, hogy nagyon gyorsan legyen kész a vacsora és közben tanítsam meg arra, hogyan kell csirkepörköltet készíteni.

Mi sem egyszerűbb - mondtam -, "Te tegyél oda egy lábast két evőkanál olajban melegedni, amíg én megpucolom és felaprítom a három fej vöröshagymát, majd megmosva és kettévágva beleteszem a négy csirkecombot és jól megszórom piros paprikával. Kapott még egy pohár vizet, sót, borsot, majoránnát és egy fedőt, azután hadd puhuljon.

Közben Áron megfőzte a spagetti tésztát hozzá köretnek és máris hívhattuk Emőt és Emőkét vacsorázni. Hiába terítettünk négy személyre, Emő és Emőke nem tartott velünk. Sajnálhatják, mert a kaja nagyon finomra sikeredett.

Utána Möci lejött és együtt megírtuk a holnapra készítendő fogalmazványát a Gerlitzen-i síelésünkről.

Lefekvés előtt még szerettem volna egy partit lejátszani, bár az esélyeim két unicum és egy sör után elég csekélyek. Ennek ellenére egy szerény győzelmet bezsebeltem.