2014. május 18., vasárnap

Jancsi megjött Ausztráliából.

Reggelre már valamelyest jobb állapotban volt a torkom, de arról több okból szó sem lehetett, hogy én igyak egy felest.

Áron nem volt olyan fürge, mint tegnap, így azután egyedül kellett reggeliznem.

Szóltam, hogy átmegyek Gabikáékhoz. Ott egy kicsit beszélgettünk. Egy állományt nem tudott feltenni a navigációs kütyüjére, abban segítettem. Megittunk egy fekete kávét és megbeszéltük a múlt heti katasztrofális időjárást.

Hazafele beugrottam Gáborékhoz és elhoztam tőle egy remélhetően nagyobb jel nyereségű szobaantennát.

Pista bácsihoz is benéztem, de csak azért, hogy jelentést tegyek a nagyjából rendbe jött torkomról.

Pista bácsi már készült hazafelé, ezért rám hagyta a maradék sült halait, jelölve közöttük a nem erősen fokhagymásat, hogy az legyen az Ároné.

Ferit is meglátogattam a stégjükön, hogy megnézzem az újólag hegesztett lépcsőjüket, mert a régit megélhetés céljából leszerelték és elvitték a hulladék kereskedőnek. Gabika mondta ugyan, hogy bejárták a közeli színesfém kereskedőket, hogy visszavásárolják, de még úgy látszik nem volt szállítás.

Az új beltéri antennát kipróbáltam úgy, hogy feltettem a lakókocsi tetejére és láss csodát, M1, M2, Duna 1, Duna World tökéletesen bejött vele. Rögtön kihívtam Áron, hogy mit szól hozzá és ő nem győzte dicsérgetni az ügyességemet.

Megragasztottam Möci körömcipellőjét.

Utána levagdostam és leáztattam egy jó adag bélyeget.

Már jóval elmúlt dél, amikor még nem sikerült Áront az ebédhez csalogatni, mert a fiatal úr éppen a nappali rendkívüli alvásával volt elfoglalva. Később lejött ugyan, de addigra már egyedül kellett ebédelnie.

Kiteregettem a bélyegeket és a szikkadni kezdett ívekről a könyvekbe raktam préselődni.

Lassan el kellett kezdenünk pakolászni, mert a nap már lefelé ment. Áron is pakolta a saját dolgait, de nem elég lelkiismeretesen, mert az már csak itthon derült ki, hogy a buszbérletét megint sikerült ott hagynia.

Már majdnem hét óra lett, mire hazaértünk. Az első dolgom az volt, hogy bekapjak egy unicumot.

Én balhéztam Áronnal az otthagyott bérlet miatt, Emőke erősen neheztelt Áronra, amiért elfelejtett neki nedves kaját adni, Möci pedig hiányolta, hogy egész hétvégén nem hívtam őt fel telefonon. Az nem vigasztalta, hogy megjavítottam a cipőjét és hoztunk neki csirke mellett.

Lőcsei Jancsi keresett Skype-on. Egy hete jött meg Ausztráliából és mondta, hogy hol lakik. Felajánlottam neki, hogy amíg itt van, addig költözzön be a Dömsödi házba. Azt mondta, ha ezt nem csupán udvariasságból mondom, akkor holnaptól ott fog lakni. Azt beszéltük meg, hogy reggel jön a kulcsokért, én pedig lerajzolom neki, hogyan talál oda és még írok a házhoz egy használati utasítást is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése