Laciék Dömsödön

Csak azért keltem időben, mert a szervizessel megbeszéltem, hogy reggel 9-re megjelenek a fűnyíróért. Meg is jelentem időben, de a szerviz zárva volt és az ember sehol. Felhívtam a mobilon, amire közölte, hogy ő nem tudta, hogy ma munkaszüneti nap van. Erre én: "én is csak onnan tudom, hogy megnéztem a naptáramat."
Na jó, akkor jöjjek vissza 11 óra és 1/2 12 között.

Dömsödön alig volt ma is nyitva tartó üzlet, de azért sikerült beszereznem egy vekni kenyeret és némi debreceni kolbászt, mert Laciékat várva, tudom, hogy az a kedvence.

Hazatérve Möci készítette a reggelit, én pedig azt a feladatot kaptam, hogy szedjek egy adag sóskát. Szívesen segítettem mindenben, azzal a feltétellel, hogy Ő csak tanul.

A második látogatásom a szervizben szomorú hírrel kezdődött. A fűnyíró meghajtója ment tönkre és csak az alkatrész ára 30.000.- lenne, tehát nem lehet gazdaságosan megjavíttatni. Közben a fű és a gaz lassan már térdmagasságú. A szervizes segített betenni a csomagtartóba a roncs fűnyírót és ajánlott valakit, aki szívesen lekaszálná a füvet a kertünkben. El is kísért a  vállalkozóhoz. Holnap 9-re ígérte, hogy jön.

Hazajövet nem találtam a mobiltelefonomat, amit végül Möci segítségével sikerült előkeríteni, de amíg nem találtuk, addig nagy pánikban voltam.

Kihasználtam, hogy ilyen sokan vagyunk és mindenkit kirendeltem a huzikához, hogy segítsenek visszatolni a helyére, mert a tetőn már minden szerelési munka készen van és már nem szükséges arra a kerítés felőli oldalához létrát állítani.

Laciék késő délelőtt érkeztek. Welcome drink és együtt reggeliztünk. Az idő ragyogó, reggeli után kiültünk a kertbe dumálni. Közben Laci keményen megerősítette, amit én már többször mondtam Möcinek, hogy az angolt hangosan kell tanulnia.

Fruzsina javasolta, hogy a paradicsom palántákat telepítsem át az egyik naposabb párkányra. Hallgattam rá és ott szemmel láthatóan jobban érezték magukat.

Elkezdtem készíteni az ebédet. Csirke pörköltöt készítettem nokedlivel. A nokedli szaggatásban Fruzsina is segített. Az ebédet a kúp alatt tálaltuk fel. Mindenkinek nagyon ízlett az ebéd. Utána kitelepítettünk a kertbe néhány kemping széket  és úgy sziesztáztunk. Közben Laci és Fruzsina módszertani előadást tartottak Möcinek az angol tanulását illetően.

Délután Áron gyakorolt egy kicsit, de utána nagy  lobbizásba , hogy játsszunk vele egy CAPITALY-t. Áron minket már olyan sokszor megalázott ebben a játékban, hogy én idő előtt kiszálltam a buliból. Möci még reménykedett benne, hogy talán majd most, Laciék pedig még nem is sejtették, hogy kivel állnak szemben.

Mielőtt leültek volna játszani, Möci bekevert egy nagy adag palacsinta tésztát.

Elkezdődött a küzdelem. Amíg ők játszottak, addig én megsütöttem egy vagon  palacsintát és meg is töltöttem Möci által megkevert tejfölös túróval, majd felszolgáltam a játékosoknak.

Fruzsina egy két órán belül teljesen elszegényedett, ezért be kellett dobnia a törülközőt. A másik két játékos (Laci és Möci) már rosszul álltak anyagilag, de nem adták fel, csak az idő előre haladta miatt kellett felfüggeszteni a játékot. Utána még egy kicsit TV-ztünk, azután elosztottuk a fekhelyeket és mindenki nyugovóra tért.