hétköznap Dömsödre

Reggel észre se vettem, hogy Áron mikor indult el a suliba. Gyorsan készítettem magamnak egy kis reggelit és indultam Dömsödre. Először még izgultam, hogy elérem-e a 9:37-es dömsödi járatot, de a Népligethez közelítve már láttam, hogy bő öt perccel korábban érkeztem. Arról már nem is beszélve, hogy az a 9:37-es amit Jancsinak is ígértem, hogy azzal megyek, nem is indult, hanem csak a 10:05-ös.

A felszállásnál sumákoltam egy kicsit, mert mindenki felmutatott a gépkocsivezetőnek valamit, vagy a jegyét, vagy az ingyen utazását igazoló valamilyen dokumentumot. Nálam semmi ilyen nem volt, még személy azonossági igazolvány sem, de gondoltam, csak látszik rajtam, hogy már 100 éves vagyok. Végül simán felszálltam, nem volt semmilyen probléma.
A busz kényelmes volt és viszonylag hamar odaért Dömsödre.

Jancsi már várt a buszmegállóban és bár ő biciklivel jött, visszafele sétálva mentünk.

A bázison beszámolt a problémáiról, a mosógép csak akkor indolt el, ha teletöltötte vízzel, a riasztót pedig a tegnapi affér miatt csak félve használta stb.

Azzal kezdtem, hogy bekaptam egy unicumot, amire őt is próbáltam ösztökélni, de ő pénteken vallási okokból nem iszik töményet.

Beindítottam a szivattyút, mert úgy láttam, hogy a növények már a teljes kiszáradás határán vannak. Mindet alaposan elláttam vízzel. Jancsi elővette a fűnyírót és elkezdte rendbe tenni a kertet.

Később átmentünk Gabikáékhoz, hogy Jancsit bemutassam. Ferivel rögtön nagy beszélgetésbe elegyedtek. Jancsival azt beszéltem meg, hogy amikor végleg elhagyja a bázist, akkor a kulcsot Gabikáéknál adja le.

A nap még nem ment le, amikor elhatároztuk, hogy úszunk egy nagyot. Csak nagyon lassan ereszkedtem bele a vízbe, mert a víz még nem volt túl meleg, de utána annyira jól esett, hogy egy bő félórát úszkáltunk a vízben.

Kijövet a vízből már Möci telefonált, hogy mikorra tervezem a hazajövetelt.

Jancsi elkísért a buszmegállóhoz. Közben a Dabi Vegyes Boltban vett magának kenyeret, paprikát és kenőmájast, de a lányokkal csináltatott belőle nekem néhány szendvicset, hogy a buszon enyhítsem az éhségem.

Este hét után szálltam le a buszról a Gazdagréti téren és először a CBA-ba mentem vásárolni, hogy Áronnak tudjak csinálni a holnap reggeli indulásához szendvicseket és pakolni üdítő italokat.

Amikor feljöttem, akkor Áron elmesélte, hogy ők is vettek Emőkével minden félét és már a szendvicseket is elkészítették.