Jancsival Dömsödre

Áron ugyan buszbérlet nélkül, de időben elindult az iskolába. Még nem tudom, hogyan fogja abszolválni a lógást a BMV-jén (busz, metró, villamos).

Ma egy picit feltolultak az események. Hiába keltem fel viszonylag korán, egyáltalán nem volt biztos, hogy mindent egymás mellé helyezve el tudok végezni. Jancsit 1/2 10-re vártam, hogy odaadjam neki a dömsödi kulcsot és a használati utasítást. Addig még meg kellene reggeliznem és ami a legfontosabb, mert Béla a lelkemre kötötte, hogy a halom papír között megtaláljam a holnapi Reumatológiai beutalómat. Ezzel egy időben át kell tetetnem a holnap 3 órás Urológiai időpontot. Hiába, egy bizonyos kor után az embernek nagyon sok szórakoztató programja van, amik néha torlódnak.

Varjú úrnak csak üzenetet tudtam hagyni a telefonján, viszont a Nagy urat elértem és valószínűleg délben tudunk találkozni, hogy megnézzem, milyen lakókocsira felszerelhető antenna félesége van.

Jancsi egy órával később érkezett, mert az órája nem volt átállítva a magyar időszámítás szerinti időre. Ez persze nem gátolt meg bennünket abban, hogy nagyon megörüljünk egymásnak.

Rögtön készítettem magunknak egy kávét, miközben odaadtam a Dömsödi kulcsot és egy A4-es papír két oldalát kitöltő "Használati Utasítást". Jancsi nagyon meglepett, mert hozott nekem egy vadi új Samsung GALAXY S 5-öst. Mondanom sem kell, hogy ennek egy kütyü bolond mennyire megörül.

Szerettem volna, hogy autóval leszaladok vele Dömsödre, de Ő ragaszkodott ahhoz, hogy ha már lekísérem, akkor tömegközlekedéssel és Volán busszal menjünk.

Való igaz, hogy a Népligethez pikk-pakk odaértünk (108-as busz, M4,M3) és szerencsénkre az óránként induló busz 5 percen belül indult.

Útközben kérte, hogy angolul beszéljünk és meg volt elégedve a fejlődésemmel.

A buszból felhívtam Nagy urat, hogy elugranék hozzá és megnézném az a használt antenna árboc csövet és a digitális antennát, de ez már nem fért bele az időmbe.

A megérkezéskor viszont én teszteltem, miként boldogul a kulcsokkal és a használati utasítással. Úgy láttam, hogy minden hibátlanul ment neki.

Kihasználtam az alkalmat és magamhoz vettem Áron lent felejtett buszbérletét, miközben tudtam, hogy nagyon örülni fog, hogy felviszem.

Időben kellett vissza indulnunk, mert neki találkozója volt István öccsével, nekem pedig ötkor kezdődött a matek órám Bencével.

Időben sikerült hazaérnem. Áron valóban nagyon örült, hogy ezzel segítettem neki kimászni a buszbérletes stressz helyzetből és készített nekem egy "bocsánat kérő" szendvicset és azt gyorsan be tudtam kapni egy csésze kefirrel, még a matek óra előtt, mert már készültem éhen halni.

A matek óra is jól sikerült Bencével, de a ráadás alatt már türelmetlenül vártam, hogy mikor lesz már vége.

Utána bekaptam egy kupica Unicumot és felszaladtam Möcihez, hogy megnézzem mennyit haladt ma angolból az iskolában és mennyit tanult azóta, hogy hazajött.