Kunadacs Pecató

Amikor felébredtünk, ahányan voltunk, annyi felé széledtünk. Mindenki saját magával volt elfoglalva. Megbíztuk Áront a reggeli készítésével. Közösen tálaltunk és hordtunk ki minden kaját a kúp alá. Az Áron féle tojásrántotta mindenkit levett a lábáról.

Reggeli után Fruzsi és az én kivételemmel befejezték a félbemaradt CAPITALY játékot. Áron meggazdagodott, míg a többiek teljesen elszegényedtek.

Azután megjelent az ember teljes harci felszerelésben, hogy nekikezdjen a fűnyírásnak. Én azt gondoltam, hogy kiszállok az alkudozásból, ezért eleve úgy mutattam be Lacit, hogy ő a tulajdonos. Lacinak még 6000.- rel kezdett a vállalkozó, de azután Möci is beszállt a projektbe és határozottan közölte, ha nem hordja össze a lenyírt füvet, akkor csak 5000.- és végül ebben is maradtunk.

Bepakoltunk a Scenicbe és elindultunk Kunadacsba a pecatóhoz. Möcit otthon hagytuk, hogy tanuljon és, hogy felügyelje a fűnyírást, ha már fogtunk néhány méretesebb halat, akkor jövünk vissza.

Fél órányi autózás után megérkeztünk a pecatóhoz. Napijegy, kísérőjegy, Kóla és kávék után letelepedtünk a tóparton.

Áron kiselőadást tartott Lacinak a horgászat mesterfogásairól, miközben halat egyet sem fogtak.

Én, miután láttam, hogy van wifi is, bementem a recepcióhoz és kérdeztem, hogy mi a jelszó. Mondta a csaj, hogy több is van, mennyi időre szeretném igénybe venni. Ekkor egy pillanat alatt rájöttem a turpisságra és azt hazudtam, hogy csak itt szeretnék megnézni egy levelet, amit várok. Erre az volt a válasz, hogy azt ő ingyen megoldja, majd ő beír egy jelszót, olvassam el a levelet, de utána kapcsoljam ki a kütyüt. Így is történt, ő bepötyögte, én pedig egy fél perc után kikapcsoltam. Ő nem tudta, de én tudtam, hogy a kütyüm, közben megtanulja a jelszót, akármi is az.

Az ott eltöltött idő annak ellenére nagyon kellemes volt, hogy Laci és Áron nem fogtak halat.

Eljövet előtt azért vettünk egy másfél kilós tükörpontyot, helyben megtisztítva. Amikor eljöttünk a pecatótól, még nem ültünk be az autóba, hanem a létesítmény túloldalán bementünk egy nagy természetvédelmi területre. Lacika előre ment, de mi hárman nyugodt tempóban, mindent megcsodálva sétáltunk. Áron közben fogott egy gyíkot és egyfolytában előadást tartott a természetről.

Hazafele Fruzsina kérte, hogy keressük meg a gazdát, aki kecsketejet árul, de erre nem került sor.

Amint hazaértünk megcsodáltuk a fűnyírást és megdicsértük Möcit, hogy helytállt. Fruzsina elkezdte készíteni a halászlét ebédre. Én felszeleteltem a halat és rögtön elkunyeráltam belőle két szeletet Lacinak és magamnak, hogy kirántsam. Fruzsi tett hozzá még három szelet sajtot, hogy ha már panírozok, akkor azt is rántsam ki. Időközben engem elküldtek hagymáért, vajért és kárpát kenyérért. Áron volt a kúp alatt a tűz felelős és a halászlé lassan rotyogni kezdett.

Nagyon teleettük magunkat, emiatt azután le kellett pihennünk.

A délutáni pihenést követve Fruzsi ragaszkodott hozzá, hogy akkor most vegyük nyakunkba Dömsödöt a kecsketej ügyben. El is indultunk, de hiába kérdeztünk meg bárkit is, abból a töredék információból, hogy Imre bácsi és kecsketej, nem jutottunk előbbre. Möci ugyan emlékezett valamire, hogy a Barkácsbolt melletti úton kell kifele menni, de többre nem.

Elindultunk hát azon az úton. Mentünk, mentünk, kérdezősködtünk, kérdezősködtünk, de hiába. Laci már azt mondta, hogy lassan elfogy a benzinünk és ránk fog esteledni, de csak nem találtuk meg az Imre bácsit.

Mondtam, hogy jöjjünk vissza Dömsödre, menjünk el Juliska nénihez, mert ő biztosan fogja tudni, hogy hol lakik Imre bácsi. Igen ám, de arra se emlékeztem pontosan, hogy hol lakik Juliska néni, mert kb. tíz éve voltunk egyszer nála és azóta mindig csak a piacon találkoztunk vele. A Művelődési Ház fele menet láttuk, hogy arra mindenki ünneplőben van, mert valamilyen rendezvény van. Ott is kérdezősködtünk Imre bácsi és Juliska néni után. Egyszer csak valaki azt mondta, hogy ő éppen arra megy kövessük őt az autónkkal.

Végre sikerült megtalálnunk Juliska néni lakhelyét. Először csak a fiával tudtunk beszélni, de később Juliska néni is megjött és benne nem hiába bíztam. Tudta, hogy az Imre bácsi hol lakik és ezután egyből odataláltunk.

Már beesteledett, mire odaértünk. Egyszerű emberek kedvesek voltak és rögtön adtak is a hűtőszekrényből kecsketejet.

Visszafele benéztünk a Művelődési Központba. Igaz, hogy a buli végére érkeztünk, de azért még tudtam beszélgetni a Polgármester úrral és almondtam neki, hogy milyen fejlesztési javaslataim vannak és azokban hogyan tudnék én a segítségére lenni. Ezeket értelmesen fogadta és azt mondta, hogy szívesen lát a hivatalában, keressem fel. Megkínáltak mindenféle finomsággal, majd hazajöttünk és mindenki az ágyba zuhant.