Hát a reggel nem ment simán.
Először elkezdtem hívogatni Mannát, de sehol semmi. Tettem a tálkájába egy kis
sült csirkemellet, feldarabolva, ahogyan szereti, de erre se jött. Hívtam
úgyis, hogy Manna!, meg úgy is, ami eddig még mindig bevált, hogy: Mannuska!
Gondoltam, akkor kezdek
összepakolni és legalább magamnak elkészítem a reggelit. Nem voltam nagyon
időhöz kötve, mert a Dömsödi CBA elől minden óra 25’-kor és 55’-kor indul egy busz
Budapest, Népliget felé.
Kint a kúp alatt kényelmesen
megreggeliztem, miközben folyton hívogattam a Mannát. Ekkor már kezdtem
aggódni, hogy hol lehet a macska, csak nem lett az éjjel valami baja. Reggelre
mindig haza szokott találni. Lehet, hogy megérezte, hogy ma haza kell mennünk?
Már azon is elkezdtem gondolkozni, hogy mi van akkor, ha itt kell hagynom, mi
lesz vele pénteken estig?
Már a cuccokat is összepakoltam,
már Béninek is elmondtam, hogy eltűnt a Manna, amikor egyszer csak Őfelsége,
nagy kegyesen valahonnan előjött. Ő is bement reggelizni és mondtam neki, hogy innen
már nem mehet ki, csak a sporttáskába be.
Elindítottam a mosogatógépet,
becsuktam a zsalugátereket és kezdtem volna Mannát betenni a sporttáskába. Ez
nem volt nagyon egyszerű. Amikor már úgy nézett ki, hogy bent van, akkor
kiderült, hogy túl nagy nyílást hagytam a sporttáskán és nem csak a feje fért
ki rajta, hanem az egyik lába is.
Ez már a szökés gyanúját is előrevetítette,
ezért szigorúan vissza kellett mennünk a házba, hogy a csomagolást kissé
szűkebbre vegyem.
Végre sikerült a sporttáska
nyílását biztonságosan kicsire vennem és akkor elindulhattunk. Volt néhány
málhám (Notebook, Manna, teniszütő, néhány kaja: kenyér, szalonna, rántott
csirkemell, kefir, stb.), de gondoltam, ezt a 20 percet, ami a buszmegállóig
gyalog tart, kibírom.
Manna útközben egyfolytában nyávogott, miközben én a
sporttáskát simogattam, a szavaimmal pedig nyugtatgattam és azt is mondtam neki, hogy
ha nem hagyja abba a nyávogást, akkor a buszvezető nem fog minket engedni a
buszon utazni és akkor mehetünk Budapestre gyalog.
Sajnos úgy nézett ki, hogy 2-3
perccel később fogunk a buszmegállóhoz érni és ezért majd egy fél órát kell ott
szobroznunk, amíg a következő busz megérkezik, de azután szerencsénkre a
Kalocsa felől jövő busz is késett és a buszra várakozók még ott sorakoztak, amikor mi 10:58-ra odaértünk.
Igyekeztem messzebb állni a várakozó tömegtől, nehogy Manna
nyávogása megzavarja a lelki nyugalmukat. Valamilyen furcsa módon Manna
abbahagyta a nyávogást, pedig attól a pillanattól nagyon be voltam szarva attól, hogy amikor éppen szállunk fel és én mutatom a gépkocsivezetőnek az igazolványomat, Manna majd csak annyit mond: MIAU!
A felszállásnál minden simán ment.
Bár kevés volt az ülőhely, de mi azért találtunk egyet jó hátul, hogy a
gépkocsivezetőt ne zavarjuk meg a vezetésben azzal se, ha Manna netalán
nyávogni kezdene.
A sok cuccunkkal elhelyezkedtünk és Manna (mint a világ
legokosabb cicája,) jól felmérve a helyzetet és annak összes kockázatát, egész
úton meg se mukkant.
Ez ugyanígy folytatódott a
Budapesti tömegközlekedésen (M3, M4. 8-as busz) egészen hazáig. Itthon azután,
mint aki azt mondja: „most elégedett vagy?” újabb nyávogásba kezdett.
Manna bebújt az ágyamba a paplan
alá, én pedig megírtam a délelőtt történteket.
Egykor elindultam a Nagyszeben
téri Szabó Ervin könyvtárba és visszavittem a könyveket. Összesen csak két
könyvet hoztam, abból is az egyiket (Jókai: Kőszívű ember fiai) Áronnak.
Visszafele betértem a kis kínaiba
ebédelni és hoztam egy tejet, meg egy sört a CBA-ból.
Krisztának írtam Viberen:
„Hi Kriszta, if you know anything
about the boys pls. keep me in the picture, because I have a symptom of withdrawal.”
Azonnal jött a válasz: „I havent
called them yet, but tomorrow i will”
Bejelentkeztem a Duolingo-ba, de
ott nem kérte senki az igazolást, hogy miért hiányoztam egy héten keresztül.
Feltöltöttem a Calibre új
verzióját és egyúttal elvégeztem a Pride and Prejudice konverzióját, hogy a
kütyüm Moon Reader-én (e-könyv olvasó) is meglegyen.
Amikor Manna elkezdett már nagyon
reklamálni, akkor lementem vele sétálni. Már egy jó ideje sétáltunk, amikor megjött Emőke lányom a
csapatával. Gyorsan a Mannával együtt menekülőre fogtam, hogy ne kelljen
senkivel se találkoznom. Viszont, akkor holnap már autóval mehetek reggel a
teniszre.
Miután kipakolásztak, Emőke átjött
Mannáért. Hozott nekem egy üveg Sligovicát és Áronnal kettőnknek valamilyen Strudel nevű
süteményt. Eldicsekedtem neki, hogy milyen szép védőkerítést készítettem az itt
ültetendő smaragdfának.
Amikor ment volna le a kis kínaiba, kértem, hogy hozzon
egy nagy adag csípős savanyú levest,
hogy azután azt ketten vacsorázzuk a rántott csirkemell előtt, amit Dömsödről
hoztam.
Mivel a csípős savanyú leves már
elfogyott, hozott helyette babcsíra salátát és azt ettem a csirkemellhez.
Előtte egy kupica Sligovica, utána egy sör.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése