Nóra nagyit most sem sikerült lecsábítani Dömsödre

Manna már ½ 7-kor ébresztgetett és böködte az arcomat, hogy ő le szeretne menni csavarogni. Amint Áron kitette a lábát, levittem, de megmondtam neki, hogy ne menjen messzire, mert dél körül jövök érte. 

Elkezdtem Duolingo-zni, majd összedobtam egy reggelit.

Még le sem ültem  kávézni, amikor hívott a lakókocsi iránt érdeklődő (aki, mint ahogyan éreztem,  megtalálta a vészkijáratot) és udvariasan közölte, hogy egy másik lakókocsi mellett döntöttek.

Semmi probléma, mondtam és ha átküldi SMS-ben a pontos címét, akkor, ahogyan azt szerdán ígértem, küldök neki egy digitális kijelzőt, ami egyben voltmérő is.

Nyolc és tizenkettő között többször próbáltam hívni Nóra nagyit, de nem vette fel. Nem aggasztott, mert tudtam, hogy nem hallja meg a telefon csengését.

Amikor végül sikerült elérni, akkor mondtam neki, hogy ha van kedve velünk tartani Dömsödre, akkor ¼ 3 és ½ 3 között kellene ideérnie Gazdagrétre, a kényeztetés további részét pedig bízza ránk.

-          miért, ma milyen nap van?

-          Péntek

-          Érdekes, én azt hittem, hogy csütörtök. Mit mondtál, hogy hányra menjek oda?

-          ¼ 3

-          Addigra én nem tudok odaérni.

-          Nagyi, amíg elkészülsz az bőven számolva 20 perc, amíg lesétálsz a buszhoz, az egy újabb 20 perc sincs, az út  a 139-essel 20 perc. Ez összesen egy óra és ¼ 3-ig még két óra van hátra.

-          Na jó, majd meglátom, ha nem jön össze, akkor még telefonálok.

Nagyi két óra múlva telefonált, hogy nem érzi jól magát, nem jön, ne várjuk.

Közben Áron megérkezett. Mindent bepakoltunk az autóba és indultunk. 

Emőkét megkértem, hogy holnap, amikor végzett az Állattan vizsgájával, küldjön egy SMS-t és ha van kedve, akkor pattanjon fel a tömegközlekedésre és jöjjön utánunk.

A TESCO-ban az üvegekkel és a PET palackokkal hamar végeztünk. Én le voltam tiltva a csirkeaprólékról és a leves zöldségről. Így is maradt mit vennünk.

Mannának addig is hagytunk 1-1 cm rést az oldalablakokon, nehogy megsüljön szegény.

Nagyon igyekeznünk kellett, hogy ötre odaérjünk a bázisra, mert az új érdeklődővel ebben az időpontban állapodtunk meg.

Csak egy fél percet késtünk. Ketten jöttek szemügyre venni  a huzikát,de nagyon rövid idő alatt megállapították, hogy nem erre vágytak, amikor Jászberényből elindultak. Ami a lakókocsi alváztábláján Összsúlynak meg volt jelölve (1500 kg) az nekik túl sok volt, mert a VW Passat-juk nem vontathat 1000 kg-nál többet. A huzika belsejét meg se nézték, már siettek is tova, mert Tünde névnapi bulira voltak hivatalosak.

Manna nagyon élvezte a szabadságot, a növények pedig azt, hogy két napi szomjúság után végre alaposan meglocsoltam őket.

Áronnak nem volt kedve tanulni, azt mondta majd holnap.

Este még egy picit olvasgattunk.