A huzika most sem kelt el

Mind a ketten korán és ragyogó napsütésre ébredtünk.

Áron készítette a reggelit, azaz készítette volna, ha lett volna itthon kenyér. Kicsit érezte, hogy ebben ő a ludas, ezért felpattant a biciklire és hozott kenyeret.

Nagyon finom bundás kenyeret sikerült sütnie, a tej azonban, amit Juliska nénitől vettem, ma már nem bírta ki a forralást és összement.

Délelőtt nagy kozmetikázás alá vettem a huzikát, mert ma kettőre egy újabb vevő jelölt ígérte, hogy eljön megnézni. Kapott egy nagy samponos mosást, majd akkurátusan beragasztottam az egyik alsó díszlécének gumiját. Belül véglegesre szereltem az antenna erősítő dobozát és vártuk a  vevőt.

Nagy Duolingo-zás után kezdtünk el ebédelni.

Kettő után nem sokkal megérkezett a vevő a feleségével. A lakókocsi kívül-belül nagyon tetszett nekik, de ők inkább egy olyat szerettek volna találni, amiben két egyszemélyes heverő van, mert az asszonykának mindkét oldali csípő protézise miatt a francia ágyra nem tud felfeküdni. Mind a ketten sajnáltuk, hogy nem jött létre az üzlet.

A kapor apróra vágása után kis alufólia csomagokba tettem. Terveztem, hogy viszek belőle Nóra nagyinak, Ilinek és Krisztáéknak, de még így is rengeteg marad nekünk.

Áron átment Leventéhez és csak két óra múlva jött vissza, de mint mesélte, nagyon jót fociztak.

Érdeklődtem a hűtőszekrény iránt, de a "szépséghibás" Jani azt mondta, hogy ő majd hív, amikor készen lesz.