2015. június 13., szombat

Siket Imre

Hat órakor madárcsiripelésre ébredtem. Amikor lementem, Áron még javában húzta a lóbőrt. Manna bekéredzkedett, de csak annyira, amíg megnézte, hogy van e kaja és már ment is vissza a kertbe.

A piacon nem vettem mást csak angol szalonnát, tojást, kávét és két nagyobb cukkinit, a Vegyesboltban pedig egy fél kárpát kenyeret és bő tíz deka trappista sajtot.

Visszafele beadtam Gulyás Lacinak is a neki szánt Volt mérő chipes digitális kijelzőt. Laci is nagyon örült az ajándéknak.

A szokásos reggeli után Áron délelőtt átment a Levente barátjához a biciklijével. Csak két óra múlva érkezett vissza, de azt mondta, hogy nagyon jót játszottak, sőt együtt is elmentek kerékpározni. Áron egyébként nagyon élvezi az új bringáját.

Áron távollétében elkészítettem az elektronikai műhely asztalát.

Ebédre elkészítettem a rántott cukkinit, úgy hogy a tojásba is és a prézlibe is reszeltem sajtot. Igaz, hogy erre az étkezésre csak késő délután került sor, de nagyon finom volt. Áron még Áginak is vitt át egy adagot.

Délután felhívtam Siket Imrét, akit már régről, mint az egyetlen Dömsödi  hűtőgépszerelőt ismertem, hogy el tudna-e jönni megnézni, hogy mi a baja hűtőgépünknek. Az a félórás beszélgetés, ami ezután következett, teljesen kizökkentett a szar, kicsinyes kispolgári problémáimból.

Siket Imre, aki 66 éves, azt mondta, nem tud jönni, haldoklik. Az onkológián fekszik egy éve vastagbél rákkal . A kezelésekkel összefüggésben már sokat szenvedett, amit részletesen el is mesélt és az orvosok szerint még 1-2 hónapja van hátra.

A beszélgetés végén nagyon nehezen tértem magamhoz és arra gondoltam, hogy le van szarva az egész hűtőgép, meg az állandó nyavalygásom, hogy mi nem jó körülöttem. Újra felhívtam Siket urat , de ekkor már csurogtak a könnyeim, amit persze ő nem láthatott és csak annyit mondtam neki, hogy jobbulást kívánok és ha bármiben tudok segíteni, csak hívjon. Tudtam, hogy semmiben nem tudok neki segíteni, de legalább azt mondta, hogy ez neki jól esett.

Ismét elmondtam Áronnak, hogy az a világon a legnagyobb dolog, ha más arcára mosolyt tudunk fakasztani.

Két unikum után kezdett bennem a lelki görcs lazulni, de azért magamban nagyon durván káromkodtam és újfent megerősödött bennem a hit, hogy nincs Isten.

 Megnéztem  az Osztrák-Magyar kézi labda EB selejtezőt.

Átmentem Gabikáékhoz, mert a Nóra nagyitól megörökölt paradicsom passzírozónak egyedül nem tudtam lecsavarni a szita tölcsérjét. Feri nem csak, hogy segített, de időközben arra is rájöttem, hogy a lecsavarandó rész nem is jobb-, hanem balmenetes. Ettől kezdve teljes volt a siker


Nagy locsolással fejeződött be a nap.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése