A huzika téliesítése

Gyönyörű napsütéses késő őszi reggelre ébredtünk. Möci rögtön lefoglalta magának a Notebookot. A dolgos vasárnap azzal kezdődött, hogy nyolckor kipattantam az ágyból, mert Huszti Zoli, aki a klímát szerelte, tegnap azt ígérte, hogy ma reggel 8 és 9 között jön, hogy levezessen egy kábelt, amivel én majd megoldom az inverteres fűtés bekapcsolását, amikor már bejön a hideg idő. Locsolni nem kellett, mert tegnap és az éjjel esett egy kis eső.

Zolit hiába vártuk, ezért inkább nekiálltunk reggelizni.

Reggeli után egyszerre több munkát kezdtem el. Először is elültettem a tejfölös pohárban Gazdagréten megerősödött jégsalátát a földbe, azzal a reménnyel, hogy ebből még az idén lesz valami.

 Utána befejeztem a huzika téliesítését, azzal, hogy felemelve a lábait, a moverrel hátrébb jöttem vele egy métert és a kerekeinek az eredeti helyére letettem egy-egy deszkát, majd visszagurultam rá az eredeti helyére. Ezek után mind a négy láb alá, sőt a mankókerék alá is tettem egy-egy deszka, illetve tégladarabot, majd amennyire csak lehetett kitámasztottam a lábakat, hogy ezzel a két kerekét tehermentesítsem. Ha már így belemerültem a huzika téliesítésébe, lekötöttem az akkumulátort. Möci segített bevinni az éléskamrába, mert egyedül nem mertem volna megemelni. Az akku feletti ajtó a huzikában kapott egy második mágneszárat és ezzel a huzika téliesítése az idén be van fejezve.

Az előszoba szekrényben csak úgy tudok rendet csinálni, ha előbb legyártok egy gótpolcot és  azt be is szerelem. Ezért nekiláttam a pótpolcnak.

A paradicsom szárakról még le tudtam szedni néhány szem érett paradicsomot, de ha az idő végleg lehűl, akkor már csak savanyúságnak való lesz rajta.

Zsófi néni csak úgy tud üdvözölni minket a kerítés túloldaláról, hogy közben átnyújt néhány frissen leszedett őszibarackot.

A zöldbab adott egy harmadik szüretelni valót. Áron tegnap szedett néhány szem diót, de arra rátromfoltam és szedtem hússzor annyit. Még csárszárkörtéből is találtam egy csomót, amelyik lehullott, de egészséges maradt.  Egy szó mint száz, a bázis mindennel ellát minket, amire csak szükségünk van. Amivel pedig nem lát el, azt beszerezzük a piacon.

Möci új feladatot jelölt meg. Nem kell most azonnal, ráér, de majd meg kell csinálni. A szilvafa egyik ága nem bírta el a terhelést és nem csupán lehajlott, de el is tört. Nos, azt kellene majd lefűrészelni és a keletkezett bütüt méhviasszal lekezelni. Mivel nem vagyok egy halogatós típus, a feladatot azonnal elvégeztem.

Négy óra fele elkezdtünk összepakolni. A Manna Áron feladata volt, a kajaféleségeké Möcié és az összes többi az enyém. Ezek között Áron feladata volt a legnehezebb.

Hazafele két helyen is megálltunk "tankolni". Először a Bureknél, ott vettünk két gyros-t, mert  Möci azt mondta, hogy nem kér. Amikor beültünk az autóba, megfogta ugyan egy percre, hogy segítsen, de már csak a felét adta vissza, mert ő nem kért. A második megálló a "tejszínhabos" volt. Ott mind a hárman beküldtünk egy óriási méretű, de közepesnek mondott fagylaltot

Már majdnem hét óra volt, amikor megérkeztünk és mint az albán menekültek, elkezdtük a kipakolást az autóból. A hazahozott marad lucskos káposzta.üvege kicsúszott Möci kezéből és a trutymó, no meg az üvegszilánkok elárasztották a konyhát. Mi nem mehettünk be a konyhába, csak az ajtóból nézve fejezhettük ki részvétünket. Möci, miközben morogva csaszatolta a konyha kövét, egyfolytában azt ismételgette, hogy ő feladja ezt a cseléd sorsot.

Áron meg én megfürödtünk, Möci pedig kivette az alkotói szabadságát és felment. Vitt a Csabinak is kaját, de csak gyrost és rakott palacsintát.