Normál időben ébredtünk. A munkamegosztás az volt, hogy én a locsolás után rendbe raktam a konyhát és mindent bepakoltam az autóba, Áron elkészítette a reggelit, Möci pedig morgott a cselédsorsa végett.
Azt beszéltük meg, hogy most nem kóstoljuk meg a rakott palacsintát, hanem azt visszük a családi találkozóra. Mire el tudtunk indulni, már majdnem dél volt.
Ebédidőben érkeztünk, de a kaja még nem volt készen, ezért lent a kertben beszélgettünk, szinte mindenkivel. Ötven-hatvan zsidó egy kupacban. Az egész egy nagy család. Emőt mindenki nagyon szívélyesen fogadta, ő megpróbált eligazodni azon ki kicsoda és kinek a milyen rokona. Ez már csak azért sem volt könnyű, mert még mi, a nagy család tagjai sem tudunk száz százalékosan eligazodni. Vannak ugyan családi szakértők, mint például J. Ági, aki szívesen ad felvilágosítást a rokoni szálakról, és ő rövid történeteke tis tud fűzni majdnem mindenkihez, de a relációkról a legtöbbet a J. D. Gábor által szerkesztett családfa mond.
H. Mari, aki a legtöbbször házigazdája az évenkénti találkozónak, nagyon finom gulyáslevest főzött, amin még a szilvás gombóca is túltett. Mi a Möci által készített rakott palacsintát tálaltuk fel és annak is nagy sikere volt.
Áron ugyan jól elvolt a gyerek társasággal, de Norciék azzal a szerény hat fővel nagyon hiányoztak a buliból. Gábor a nagy kávé szakértő, a profi kávéfőzőgéppel és a hozzáadott szakszerű előadással készítette az ínyenceknek a fekete kávét.
Mi olyan négy óra után kezdtünk el búcsúzkodni, de Áron annyira belemerült a játékba, hogy azt mondta, hogy ő még szívesen maradna és majd H. Marival (71) jön haza, amikor ő megy a Fonó-ba táncolni.
Itthon Möcivel nekiálltunk a Dömsödről hozott körtét feldolgozni. Én még ezen felül előkészítettem a zöldbabot a holnapi ebédhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése