Keszthely

Csak ketten mentünk Áronnal a piacra. Möci nem aludt jól és ezért tovább lustizott.

Sok mindent vettünk: Egy szál csípős kolbászt, két doboz tojást, bogyiszlói paprikát, paradicsomot, egy nagy palack  frissen fejt tejet, egy fél kárpát kenyeret, vajat tejfölt és kalácsot

Reggeli után elkezdtünk készülődni a keszthelyi induláshoz. Közben átjöttek Gabikáék, hogy nem sikerült a Viber installálása a PC-re. Megbeszéltük, ha ma nem is, mert indulunk Keszthelyre, de holnap benézek hozzájuk.

Möci előrelátóan betett néhány almát is az autóba. Az IGO Baja felé indított el és az új Pentele hídon mentünk Székesfehérvár fele. Útközben tankoltunk és mielőtt rátértünk az autópályára, betértünk egy kávézóba. Amikor felmentünk a pályára Möci felhívta az eladót, hogy ő se izguljon amiatt, hogy megyünk-e és mi se izguljunk, megvan-e még a nyomott árra lealkudott kazán. Ez utóbbit nem mondtuk, de csak szóltak volna, hogy már ne menjünk.

Útközben gyönyörködtünk a tájban és közben Möci apró darbokra vágva kínálta az almát.

Keszthelyen már azt hittük, hogy megtaláltuk a címet, de az 1/B lépcsőházat nem láttuk sehol. Felhívtuk az eladót, akik le is jöttek értünk és mondták, hogy hova álljunk. Egyszerű és kedves emberek, Balambér nevű 17 hónapos gyerekükkel. Segítettek betenni a kazánt a csomagtartóba.
Kifizettük, elbúcsúztunk és megígértük, ha beüzemelés után is meg vagyunk elégedve, felhívjuk őket.

Kerestünk egy a kastély közeli parkolót és bementünk a Festetics kastélyba. Némi vitám volt a jegyeladóval, de azután egy nagyot sétáltunk a kastély arborétumában. Az idő, mintha csak nekünk akart volna kedvezni.
Kb. két óra séta után indultunk vissza Dömsödre.

Visszafele ugyanott álltunk meg est-ebédelni, ahol délelőtt kávéztunk. Mind a hárman rendeltünk valamit ki-ki a kedve és az ízlése szerint, majd jól belakmároztunk.

Elég későn érkeztünk meg a bázisra és már csak arra volt erőnk, hogy lezuhanyozzunk és beessünk az ágyba. Elég sok volt a 450 km.