Új korszak kezdődött az önállósodásban. Már fel sem ébredtem, amikor Áron elindult az iskolába. Csak remélni tudom, hogy jól volt felöltözve, időben indult el, vitte a tornazsákját és nem felejti el, hogy ma legkésőbb 3/4 négyre oda kell érnie a teniszre.
Csak nyolcra öltöztem fel. Manna olyan reklamáló zenebonát rendezett, hogy le kellett engedjem a parkba.
Reggeli után érkezett Möci, akit rögtön leszúrtam, mivel nem tanulta meg a tegnapra rendelt angol anyagot. Azonnal leültünk, hogy megmutassam, milyen módszert javaslok az anyag memorizálására.
Közben többször is lementem, de Mannát sehol nem találtam. Végül Möci találta meg és fel is hozta.
Möcit kikérdeztem, majd lementem az Emőke ebédjéért és lazultam egyet, mert ott a nyugdíjas klubban van egy erősen sakkozó 40-50 körüli úr.
Kora délután megjött a duguláselhárításra hívott úr és semmi perc alatt megoldotta a problémát. Majdnem úgy csinálta mint én csak sokkal több türelemmel és technikával. Csak a kiszállásért kért 2000.- forintot, mert mint mondta, különösebb munka nem volt a dologgal. Még megtoldotta a szolgáltatást egy lefolyó tisztító ajánlásával, ami csak 4-500 forint, arra az esetre, ha ez még egyszer előfordul.
Megebédeltem és miközben elindultam a Budaörsi Tenisz Centrumba, átadtam a terepet Möcinek, ha netalán hoznák a megrendelt riasztó rendszert a huzikába, akkor azt vegye át.
Felhívtam Nóra nagyit, hogy nincs-e kedve odajönni a teniszre, de nem volt. Csak azt hangoztatta, hogy már nagyon szeretné látni az unokáját és javasolta is, hogy mi lenne ha a hétvégére nála lehetne a fiú, de mondtam, hogy az azért nem jó, mert a hétvégén mi hárman együtt tudjuk tölteni az időnket Dömsödön, amit Áron is nagyon szeret, neki pedig mindegy, hogy melyik nap van vele és erre a szerda lenne a legalkalmasabb.
Én pontban négyre odaértem, de Eta és Anna közölték, hogy Áron még nem jött meg. Türelmesen vártam egy negyed órát, majd telefonáltam Möcinek, hogy Áron valószínűleg elfelejtett háromkor elindulni, mert akkor már meg kellett volna érkeznie. Be kell vallanom, hogy egy kicsit izgultam, hogy mi van Áronnal. Próbáltam hívni Olivért és Bálintot, de egyik sem járt sikerrel.
Már majdnem indultam haza, amikor fél óra késéssel befutott Áron. "Nem jött a busz"-ra hivatkozott, ami teljességgel lehetetlen, mivel együtt mértük le a menetidőt, ami akkor 30 perc volt és ez nem nyúlhat másfél órára, attól, hogy nem jött a busz. Ekkor bevallotta, hogy elnézte, hogy ő már háromkor elhagyhatja az iskolát és csak negyed négy után indult, de én még ezt sem hittem el.
A tenisz edzés elég jól ment, ha leszámítom a labdafogadásnál a hozzáállását. Hazafele a buszon megbeszéltük az iskolában történteket. Áron dicséreteket hozott és csupa jó hírrel szolgált, aminek nagyon örültem. Az is jó hír volt, hogy végre megjött a pótlólag megrendelt német könyve, amiért holnap be kell vinni 4000.- forintot.
Möci telefonált, hogy megjött a várt csomag és hazafele jövet a parkban keressük meg Mannát, mert leengedte. Leszállva a buszról Áron megkért, hogy hozzam fel az iskolatáskáját és a sport tatyót, ő majd keresi a Mannát. Egy óra múlva azzal jött fel, hogy nem találta. Ekkor leült megírni a matek leckéjét, én meg ismerkedtem a riasztóval és bepótoltam a blog bejegyzés hiányzó részeit.
Átnéztük az új német könyvét és örömünkben be is kötöttük, úgy mint tettük a többivel.
Megdaráltuk a már megkeményedett trappista sajtot és megvacsoráztunk. Zeller krémleves és Bolognai makaróni.
Vacsora után én voltam a soros, hogy keressem az elkóborolt macskát. Miután nekem sem sikerült egy órai keresgélés után, fél kilenckor átadtam a staféta botot Möcinek, elvégre ő engedte el kimenőre.
Áron nem bízott meg bennünk, kiugrott az ágyból, felöltözött, vette az elemlámpáját és ő is elindult, nem tudtam visszatartani. A fő érve az volt, hogy Emőke rá bízta a Mannát. Végül igaza lett, mert negyedóra múlva megjelentek mind a hárman: Emő, Áron és Manna. Úgy látszik, hogy Manna egyedül Áron hívó szavára hallgat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése