Szikrázó napsütéses napra ébredtünk. Még senki sem bújt ki az ágyikóból, illetve Áron is csak annyira, amíg Mannát kiengedi csavarogni. Szerettem volna befejezni a célszerszámot, amit Lacihoz viszek majd a postaláda szereléshez, de nem volt átmérő 12-es fúróm.
Ma volt az utolsó fizetési határideje az Invitel számlának, de a bank csak holnapra fogadta el a megbízás teljesítését. Igaz, hogy ez már a harmadik felszólítás, de azért reméljük, hogy nem kapcsolnak ki semmit.Elkezdtem sütni a diótortát. Délután kettőre már a becsomagolásával is végeztünk. Möci sokat segített benne, még rajzolt is a dobozra valami szépet. Szerintünk nagyon szép lett és Norci biztosan örülni fog a meglepinek, mert ő csak a Samó féle dióról tud.
A célszerszámot átvittem Feri bácsihoz, mert nekem nem volt átmérő 12 mm-es csigafúróm. Azt is javasoltam, hogy jöjjön át segíteni, leszerelni a szivattyút, nehogy a rossz idő beálltakor szétfagyjon. Feri megnyugtatott, hogy arra még ráérünk.
Sok almát szedtünk. Möci és Áron közösen kigyomlálták a zöldbab termelő helyet. Már csak a felásás hiányzik és akkor hadd aludjon a föld télire.
Délutánra egy kicsit karcos lett a hangulata, mert a receptkönyvemben valamilyen húsz évvel ezelőtti csajt vélt felfedezni és ilyenkor mindig hangot ad a féltékenységének.
Csak nagyon spannosan tudtunk indulni. Mindenki pakolt. Áron volt a Manna felelős én pedig a zsalugáteres.
Indulás után alig fejtettem ki Möcinek, hogy milyen sok balesetet okoznak az eszeveszett autósok és motorosok, amikor több szirénázó rendőrségi autó, egy tűzoltó autó és egy mentő húzott el mellettünk. Még egy mentőhelikopter is jött. Mint kiderült, egy személygépkocsi és egy kamion frontálisan ütközött. Egy darabig álltunk a dugóban, majd valaki, akinek jobb helyismerete volt, mint nekünk, elindult egy kerülő úton, ami kacskaringós volt ugyan, de azzal kecsegtetett, hogy megkerülve a balesetet vissza tudunk jutni az 51-es útra. Már-már úgy nézett ki, hogy sikerül visszajutnunk az 51-esre, amikor kiderült, hogy az okos rendőrök onnan is erre a keskeny erdei útra terelték az autókat és ezek egymással szembetalálkozva megbénították az elkerülő út forgalmát. Végül onnan is csak egy másik kerülő úton tudtunk kiszökni és egy kis késéssel ugyan, de vissza tudtunk jutni az 51-es útra.
Útközben vettünk tököt, amit Áronnak péntekre kell majd bevinnie az iskolai Halloween ünnepségre.
Már egészen közel jártunk az otthonunktól, amikor betértünk egy Shell kúthoz, mert szerettem volna tele tankkal visszaadni Beke Palinak a kölcsönkapott autót. Möcit kitettük a templomnál, ahova hat óra helyett negyedhétre sikerült beérnie.
Pali azonnal tudta, hogy megérkeztünk, mert a központi zár és a riasztó bekapcsolásánál elbénáztam valamit és erre az autó elkezdett vijjogni. Áronnal több fordulót csináltunk, mire mindent fel tudtunk hordani az autóból. A legfontosabb természetesen Manna volt.
Palinak felvittem 10 kg almát. Remélem, hogy meg fog tudni birkózni vele. Elmondtam neki a vezetési élményeimet és azt is, hogy Áronnak az volt a véleménye, hogy jó lenne elcserélni az autóját a mienkre, mert az olyan szakadt, hogy azt biztosan nem lopnák el.. Pali jót nevetett a dolgon. Megittunk néhány pohár whisky-t és elmondtam neki, hogy milyen hálás vagyok, amiért ilyen önzetlenül kisegített.
Este azt találta ki Áron, hogy játszunk egy DIGIT-et. Már régen játszottunk ilyent, ezért vissza kellett idéznem a stratégiát és a taktikát, de végül sikerült nyernem.
Amikor már Áron is lefeküdt megnéztem a Kosztolányi Dezső: "Pacsirta" c. 50 éve forgatott fekete-fehér filmjét. A film közben ért haza Emő, de nem sokáig maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése