Renault kártya szinkronizálás

Amint Áron elhúzta a csíkot az iskolába, rögtön felkeltem, megreggeliztem és mentem a Renault Baumgartnerhez, hogy megnézzem hogy van a (KPG 801 forgalmi rendszámú) beteg. A szervizben azt mondták, hogy nagyon jó, hogy bejöttem, mert az autó ugyan itt van, de még hozzá sem kezdtek, mert alá kellene írnom a megrendelést és csak utána tudják kezdeni a munkát, és, hogy mikor, arról, majd még a délelőtt folyamán telefonon fognak értesíteni.

Tudomásul vettem és indultam haza. Lementem a mézért a nyugdíjas klubba és az öt üvegből egyet felvittem az Ilinek, mert tartoztunk neki. Otthonról felhívtam Lacikát, hogy most van ugyan egy lukas délelőttöm, de nincs autóm. Viszont ha tudna oda-vissza fuvarozni, akkor ma délelőtt fel tudnánk szerelni (ragasztani) a postaládája zongorazsanéros ajtaját. Azt mondta fél órán belül itt lesz.

Möcitől elhoztam a profi betonfúrómat és már lent vártam Laci érkezését, amikor megérkezett. Ahogy odaértünk megállapítottuk, hogy bár a  fakutya, amit fél napig konstruáltam, zseniális  és tökéletes, de a felszereléséhez nincs elég hely. Magyarán szólva az egész hétvégi előkészítő munkám teljesen felesleges volt.
Amint Áron elhúzta a csíkot az iskolába, rögtön felkeltem, megreggeliztem és mentem a Renault

Közben telefonáltak a szervizből, hogy szükségük lenne a második kártyára is, hogy egy kalap alatt azt is szinkronizálni tudják. Ezt mondhatták volna reggel is, amikor ott voltam, mert a második kártya ott volt velem a zsebemben.

Lacival közös konzultáció után találtunk egy másik műszaki megoldást, ami szintén a fémragasztáson
alapult, de a rögzítést máshogyan oldottuk meg. Hogy a sikert megünnepeljük, Fruzsi készített egy finom lecsót.

Laciék készültek Monoszlóra és mivel a Renault szerviz is útba esik vittek engem is. A szerviz előtt kiszálltam, de a betonfúrót Laciék vitték tovább, hogy Möcinek átadják.

Átadtam a második kártyát és elkezdődött a szinkronizáció. Az egész nem tartott negyedóránál tovább, amihez képest (persze a beszállítással együtt) több mint 32.000.- forintot gomboltak le rólam. A zárhenger pótlását nem rendeltem meg, mert az még kétszer ennyi lett volna. Már annak is örültem, hogy a másik három ajtó a kártyával zárható lett.

Möcivel elsétáltunk a háztól 100 méterre fekvő őrzött parkolóhoz, csak azért, hogy megnézzük az őrzési árakat. Emőke nagyon féltette az autót és szívesen rábeszélt volna, hogy tegyem be oda az autót, de nem tettem.

Ilyen gyorsan viszont nem tudtam még egy újabb rablásgátlót beszereltetni ezért kinyomtattam néhány tace-pao-t az alábbi szöveggel:

Kérem, hogy ha bejut az autóm utasterébe mosolyogjon!

Három rejtett kamera rögzíti a képeket a XI. kerületi Rendőrkapitányságon.

 és felragasztottam belülről az ablakokra. Gondoltam, hogy ezután nyugovóra térhetünk.