Reggel félálomban megint kitaláltam valamit. Remélem, hogy mialatt felkelve leírom legalább a durva vázlatát nem fogok rájönni, hogy az egész egy értelmetlen marhaság.
A reggelihez csak tejet tudtam inni, mert a kávé elfogyott. Legalább hamarabb le tudok ülni a számítógéphez, hogy pontokba szedjem és kifejtsem az új ötletemet.
Közben Laci telefonált, hogy nem tudnak holnap velünk jönni Miskolcra, mert hogy a munka. Nem örültem a program módosításnak, de belenyugodtam, oly annyira, hogy arra gondoltam, hogy akkor mi is inkább vonattal megyünk, mint autóval.
Folytatva a vázlat finomítását egyre mélyebben és mélyebben írtam az új elképzelésről, miközben Laci megint telefonált, miszerint lehet, hogy mégis tudnak jönni.
Ebédre megmelegítettem egy nagy csésze halászlét, majd indultam a tenisz edzésre.
Nóra nagyit nem tudtam elérni telefonon, ezért, csak miatta nem vittem ki a teniszre. Vittem azonban a Csoknyai családnak, hátha akkor kivételt tesznek velem és bemehetek a tenisz sátorba nézni, hogy Áronnak hogyan megy a játék.
Anna nem hagyta magát lekenyerezni és az ablakon keresztül integetett, hogy maradjak csak kint és az üvegen keresztül nézzem, hogyan folyik az edzés.
Áron mai mérlege borzasztóan rossz volt. Elfelejtette tegnap este kirámolni a mosogatógépet, elfelejtette ma magával vinni a lakáskulcsot, elfelejtette megkérdezni (már két napja) Rita nénitől, hogy ha nem olyan kelendő az alma, azért jövő hétfőre hozzunk? Elfelejtette aláíratni az utóbbi idők 12 beírt osztályzatát (amik között volt egyes is) és elfelejtette elvinni a suliból a tornazsákját a tenisz edzésre, ahol bakancsban és meleg dzsekiben edzett. Egy szóval Áron szét van esve.
Amikor hazaértünk, kértem, hogy körömkefével mossa ki a koszt a körme alól és Möci pedig vágja le a körmét. Ezektől nagyon rossz kedvű lett az estém.
Vacsorára rántott csirkemellet készítettem párolt zöldségekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése