Miskolc

Reggel egy kicsit keményebb voltam Áronnal, mert azt hitte, hogy a lazítás tovább folytatódhat. Úgy kezdte az új suliba járást, hogy elérte a 7:12-kor induló 139-es buszt. Azután mindig egy picit később indult. Ma már csak 7:17-re ért le a buszmegállóhoz. Magyaráztuk neki, hogy ha megjön a rossz idő, akkor nem lehet már annyira kiszámítani a menetidőket. A suliban azt kérik, hogy 3/4 8-ra mindenki legyen bent. Tegnap például csak 7:50-re ért be. 

Megreggeliztem. Megrendeltem az újabb SD kártyákat. Remélem, hogy valódi 32 GB-set fognak szállítani. 

Emőkének leírtam az Áronra vonatkozó esti használati utasítást. Ha Laciék nem jönnek, akkor csak ketten nem megyünk autóval. Megvettem online a retour vonatjegyeket.

Fél kettő után indul a vonatunk a Keletiből, ezért fél egy után nem sokkal felülünk a 139-es buszra, majd a 3-es Metró. Időben odaérünk. Möci észrevette, hogy az egy személyvonat, amire online foglaltam és azzal nem két, hanem három óra a menetidő, uzsgyi a pénztárhoz és kérünk helyjegyet az IC-re. 

Az egyikünket sem zavart, hogy reggel óta egy falatot sem ettünk, majd az étkező kocsiban. Felszállás után, alig, hogy elhelyezkedünk, indul a vonat. Ahhoz képest, hogy IC és abban is I. osztály, elég lelakott a szerelvény.

Egy kis idő után elindulunk az étkező kocsi jelzés irányába. Hamar rá kellett jöjjünk, hogy nincs étkező kocsi. Ezt a kalauz bácsi is megerősítette: Ja kérem, az IC-ken két éve megszűntek és már csak a  nemzetközi járatokon van étkező kocsi. Tudomásul vettük, hogy mi magyarok még egy darabig éhezünk. Még szerencse, hogy Möci tett be néhány almát a táskájába és jobb híján azokat majszoltuk.

Möci angolozott, én pedig olvastam a Hillary Clinton-ról szóló könyvet. Hamar eltelt a két óra és már ott is voltunk Miskolcon. Péter is akkor futott be az állomásparkolójába, amikor mi kiértünk oda. Úgy mondta reggel a telefonban, hogy egy kék szakadt BMW-vel fog várni. Nem is volt az olyan szakadt.

Csak Péter, Peti, Andi anyukája és a Lili kutya fogadott, mert Andi még dolgozott. Az igaz, hogy Lili kutya egy játszótéri keverék, de nemesi származását Péter által adott neve Árvaházi Labradoros Lilianna tanúsítja. Péter kérdezte ugyan, hogy ebédeltünk-e és mondtuk, hogy nem, sőt az éhenhalás küszöbén vagyunk, de ezzel mit sem törődve  először levitt minket a pincébe,ahol a műhelye van és mindent részletesen bemutatott. Hogy az éhségünket fokozzuk, ott bekaptunk egy-egy finom pálinkát.

Az olasz tésztából készült angyalkák és a gyerekkorát visszaidéző, most készülő terepasztal valóban lenyűgöző volt. Főleg a rend, az összeszedettség az, amit nagyon irigyeltem. Péter sokoldalú és mindenben igyekszik a maximumot nyújtani. 

Azután felmentünk és Péter betette a sütőbe az életmentő kaját. Közben megjött Andi, megmutatta, hogy hol fogunk aludni. Mindannyian nagyon kedvesek voltak és sok szeretettel vettek minket körül.

Vacsora előtt még egy pálinka és kezdődhetett a kaja. Bacon-be csavart csirkemáj volt rizzsel és főtt almával és savanyúval. Gyönyörűen tálaltak, de ami az asztalra került, az kettőnknek sem lett volna elég. Andi látta rajtunk az éhező meglepetést és hamar megnyugtatott minket, hogy a sütő még tele van. Most amikor három nappal később írom ezt a blog bejegyzést, még most is összefut a nyálam olyan finom volt minden.

Nekünk lassan el kellett indulnunk a Zorán koncertre. Peti vitt minket oda autóval, mert ő nem ivott egy kortyot se. Azt mondta, hogy amikor vége van a koncertnek telefonáljunk és akkor jön értünk. Elmondhatom, hogy mindenben nagyon kényeztettek bennünket. A koncertet a Miskolc belvárosi evangélikus templomban tartották. Rögtön megkerestük Sándor Frigyes esperes urat, aki örült annak, hogy megismerkedtünk, nagyon kedvesen fogadott és eligazított, hogy hol kapjuk a jegyeket. Először úgy tűnt, hogy telt ház van és alig találunk egy-egy helyet és még az is lehetett, hogy külön kell ülnünk, de azután Möci felfedezte, hogy legelöl vannak valószínűleg előkelő vendégek számára fenntartott helyek és intett, hogy menjek utána és végül ott ültünk le. Az esperes úrral összetalálkozott a pillantásunk, látta, hogy sikerült helyet találnunk és örömmel nyugtázta.

Maga a koncert nagyon jó volt. Hálásak voltunk Lacinak az ötletért és a szervezésért. Sajnáltuk, hogy végül ők nem jöhettek, de örültünk, hogy nem kellett senkihez alkalmazkodnunk..

A koncert után Peti, ahogyan ígérte jött értünk és haza vitt minket. Megtaláltuk az ágyat és már csak egymásra figyeltünk.